Délelőtt kiugrottam Mályiba. Tulajdonképpen a jó idő csalt ki, de azért kíváncsi voltam arra is, hogy a vízórám rendben van-e? Rendben van, legalábbis nem folyt ki víz a vízaknából. Mondjuk felemelhettem volna a vízakna fedelet is, ez csak most jutott eszembe, de szerintem ha valami nem stimmelne észrevettem volna enélkül is.
Odafelé megálltam Kismorzsiéknál, pár szót váltottam a gazdájukkal. Miközben beszélgettünk a kerítésen keresztül kicsit meg tudtam őket is simogatni . Sajnos Morzsi nagyon hiányzott ebből az ugráló és nyalogatós társaságból. Ezután folytattam utamat a telekre, mire odaértem megjöttek ők is. A szokásos üdvözlés után bementünk az udvarra, elővettem a kutyaszalámit, de nem nagyon ettek belőle. Igaz, mondta a gazdájuk is, hogy nem éhesek. Valóban nem voltak azok. Mindkettő a szájába fogta a levágott darabot és már szaladt is el, hogy elássa valahol a telken. Ezután már nem erőltettem, félretettem. Aztán néhány óra múlva mielőtt jöttem el megkínáltam őket még egyszer, ekkor már örömmel burkolták be az egy kilós rúd nagy részét. Hát bizony csak a Morzsi része maradt meg. Talán a legkisebb még megette volna, de nem akartam, hogy beteg legyen, így aztán inkább hazahoztam és itthon dobtam ki.
Szép idő volt, a nap jó melegen sütött. Túl sokat nem dolgoztam, inkább olvasgattam. A kutyák meg hol a közelemben heverésztek, hol kimentek a ház elé ott feküdtek le. Azért valahogy ez az együttlét nem olyan volt mint mikor még Morzsi is megvolt. Nekik lazább a kötődésük hozzám, mint korábban volt. Igaz, akkor mindenben Morzsi viselkedése határozta meg mi és hogyan történjen. Ha Morzsi ragaszkodott hozzám, ragaszkodtak ők is. Ha Morzsi a közelemben feküdte végig az egész napot ők sem mentek sehová. Persze lehet, hogy megváltozik a dolog ha majd gyakrabban megyek ki és főleg hosszabb ideig maradok. Majd meglátjuk. Igazából nagyon jó képeket nem is tudtam csinálni mert alig voltak egymás mellett. Mielőtt eljöttem nem sokkal azelőtt tudtam egyet készíteni ahol egymás mellett feküdtek.
Aztán az eljövetelem sem olyan volt mint korábban. Most ahogy olvasgattam egyszer csak azt vettem észre, hogy már jó régen nem láttam őket. Aztán szépen bezártam a házat és a telket, elindultam hazafelé, a házuk előtt láttam, hogy ott fekszenek az udvaron. Észrevették ugyan, hogy jövök, de jóformán meg sem mozdultak. Nem baj, fontos, hogy ők így látták jónak. Jó, hogy van egy biztos otthonuk, és jó, hogy van hová átugorniuk egy kis vendégeskedésre ha úgy adódik. A jövőben erre fogunk berendezkedni. Annyit szeretek majd bennünk amennyire igényük lesz. Sértődés nem lesz ha lazább lesz a ragaszkodás, olyannak fogom szeretni őket amilyennek ők szeretnének lenni. Ennyivel tartozom Morzsinak is. Mégiscsak az ő leszármazottai.
Ezek után 3 kép azok közül amiket nagy nehezen sikerült megcsinálnom. Különösebb kommentárt nem fűznék a képekhez, azok magukért beszélnek.
