Legutóbb utaltam rá, hogy én egyébként rádióamatőr is vagyok. Ez valóban így van, egy URH adó-vevő működtetésére szóló engedélyem van. Az engedélyem közepes teljesítményű adó-vevő üzemeltetésére jogosít fel. És akkor nézzük, hogy is lettem én rádióamatőr?
Az igazság az, hogy már évtizedekkel ezelőtt megfordult a fejemben milyen jó lenne ez a rádióamatőrködés. Valahol élt még bennem egy gyermekkori moziélmény is, amikor egy filmben azt láttam, hogy egy hajó legénysége valami romlott sonkát evett, megbetegedtek és a segítség a rádióamatőrök segítségével érkezett. Nagyon izgalmas volt, hiszen mindnyájan azt szerettük volna, hogy megmeneküljenek a hajósok, viszont valami miatt csak ilyenformán sikerült megmenekülniük. A részletekre már nem emlékszem, a lényeg, hogy végül is minden rendben lett, megmentették őket. Romantikus történet, de valószínűleg ennek semmi köze nem volt az én amatőrré válásomhoz.
Én egyszerűen csak azt az élményt szeretetem volna átélni, hogy a saját építésű rádióm segítségével teremtek kapcsolatot mondjuk egy brazíliai vagy amerikai rádióamatőrrel. Annak, hogy a k k o r mégsem lettem rádió amatőr nagyon prózai oka volt: meg kellett volna tanulnom morzézni. Amihez viszont semmi kedvem nem volt. Így aztán soha nem éltem át azt az élményt, hogy például egy brazil rádióamatőrrel beszélgessek. Persze itt senki ne gondoljon nagy beszélgetésekre, a szabályok ugyanis nem engedték meg a kötetlen csevegést. A beszélgetésnek kizárólag a rádió műszaki paramétereire, a vétel minőségére valamint a hullámok terjedésre szorítkozhatott meg néhány személyi adatra. És természetesen kölcsönösen nyugtáztuk volna egymásnak a beszélgetést egy úgynevezett QSL lappal, amit postán kellett volna elküldeni. Izgalmasan hangzik, de mint mondtam lusta voltam megtanulni morzézni, így aztán ugrott a rádióamatőrség.
Aztán telt múlt az idő, egyszer csak már úgy is lehetett rádióamatőr vizsgát tenni, hogy nem kellett morzéből vizsgázni. Igaz, ez már nem rövid hullámra szólt hanem ultrarövid hullámra és nem kellett morzézni hanem egy mikrofon segítségével élő beszédben folyt a kapcsolat létesítése. Ez már tetszett nekem, de ez még kevés volt ahhoz, hogy bejelentkezzek vizsgára. Ami ehhez a lökést megadta az az volt, hogy egyik tanítványom kezében szünetben lapokat láttam mindenféle elektronikus ábrákkal. Megkérdeztem, mi ez? Ő aztán elmondta, hogy rádióamatőr vizsga kérdései, és a jövő héten megy vizsgázni. Őt a barátja fertőzte meg aki már régóta rádióamatőr volt. Mivel mindkettőjüket jól ismertem, mentem velük én is. És mivel morzéből nem kellett vizsgázni sok gondot nem jelentett a vizsga sem. Az elektronikát nem kellett tanulnom, a rádióamatőr kérdéseket meg gyorsan meg lehetett tanulni. A vizsga sikerült, egy évre megkaptam egy úgynevezett "A" fokozatú adóengedélyt. Aztán mielőtt lejárt volna megcsináltam a "B" fokozatot is.
Hogy miért lettem rádióamatőr? Mert olyan izgalmasan hangzott és sem sokat kellett tennem érte. Csupán egy kevés pénz és egy kevés tanulás kellett hozzá. És természetesen ha már megvolt az engedély akkor használni is akartam, tehát kéz alatt vettem egy gyári adó-vevő készüléket is. Ma is megvan, akkora mint egy 10 évvel ezelőtti mobiltelefon.
Igazából volt még egy ok amiért belevágtam, ez pedig az internetezés lehetősége. Akkoriban (1996-ben) nem volt még szélessávú Internet, az emberek otthonról úgynevezett modem segítségével interneteztek. Ez a modem egy kis kütyü amely fogadja a digitális jeleket a számítógéptől, átalakítja analóg jellé és felrakja a telefonvonalra, amint aztán az információk kijutnak a világhálóra. Visszafelé ugyanezen az úton jutnak be a gépbe, csak ott az analóg jeleket alakítja át a modem digitális jelekké, amit a számítógép már fel tud dolgozni.
A telefonvonal használata azonban pénzbe került, én viszont úgy gondoltam ezt a költséget megspórolhatom ha nem telefonvonalon, hanem rádió hullámok segítségével juttatom el az információkat a világhálóra. A rendszer itt is hasonló volt, modem itt is kellett, csak nem a telefonvonalra csatlakoztunk rá, hanem az adó-vevőre. Ezt az eljárást egyébként pakett rádiózásnak hívják, mivel az információt csomagok formájában továbbította, amit aztán a vevő oldalon összeraktak egy dokumentummá. Jó dolog volt ez is, csak lassú. Így aztán mikor ajándékba kaptam egy telefonvonalra köthető modemet abbahagytam ezt a pakett rádiózást. Meg úgy általában a rádióamatőrködést is. Eddig tartott, eddig volt szám. Azóta jóformán csak az engedélyem hosszabbítgatom, a rádiómat régóta be sem kapcsoltam.
