A rossz idő bekergetett Mályiból. Rossz időben nem jó ott lenni. Persze, fel lehet venni egy pulóvert és egy melegítőt és úgy is lehet olvasni, de mint korábban már írtam ez már nem az igazi. Egyébként is már vágytam a megszokott városi lehetőségeimhez így aztán fogtam a könyvemet és jöttem befelé. Ami egyébként Ken Follett "Tű a szénakazalban" című könyve. Először filmen láttam, meg is néztem már vagy négyszer, most jutottam el oda, hogy el is olvassam. Legutóbb mikor Fejes Endre írásait olvastam jöttem rá, hogy érdemes elolvasni azokat a könyveket is amelyeket filmen már láttam. Így aztán mikor a könyvtárban kezembe akadt a könyv, egy pillanat alatt eldőlt, hogy kikölcsönzöm. Nem bántam meg, tényleg nagyon izgalmas könyv, alig lehet letenni.
Egyébként Mályiban is sokat olvastam, azonban ott kicsit megkeserítették ezt az olvasást a legyek. Érdekes, üdülőhelyeken az emberek nem is a legyekre szoktak leginkább panaszkodni, hanem a szúnyogokra. Nekem most a legyek keserítették meg az életemet. Akárhová ültem le olvasni a telken, rögtön megjelentek a lábaimon és iszonyú nagyokat csíptek belém. Agyonütni lehetetlen őket, mert nagyon ügyesek és gyorsak. Sokszor már a mozdulatra, hogy agyoncsapja őket az ember, elrepülnek. Az elmúlt napokban csupán két esetre emlékszem amikor sikerült agyoncsapnom egyet-egyet. Pedig jó néhányszor landolt lábaimon egy-egy légy, hogy a véremet szívja. Igaz, sok esetben megéreztem, hogy rám szállt és vagy odacsaptam az újsággal vagy a másik lábammal elzavartam, de azért néhány esetben el tudtak jutni odáig, hogy csípéseikkel határozott fájdalmat tudtak okozni.
Szúnyog ügyben egyébként le a kalappal az Önkormányzat előtt, évek óta nincsen szúnyog az üdülőtelepen. Pedig emlékszem évekre amikor este 6 után már nem lehetett megmaradni az udvaron. Még felöltözve sem, mert akkor a csupaszon maradt részeket (nyak, kezek, fej szabadon maradt részei) szemelték ki vérszívó akcióikhoz. Most csak nagy ritkán kerül egy-egy szúnyog, amit az ember persze kéjes örömmel csap agyon, miközben az jár az eszében, hogy milyen érdekes a természet. A legyeknek megadatott, hogy elmenekülhessenek gyáva szurkálásaik után, míg a szúnyogok kénytelenek ezt teljesen védtelenül tenni, alkalmat szolgáltatva az embernek arra, hogy nyugodtan, sietség nélkül, szinte száz százalékos biztonsággal csaphassa agyon őket.
Most egy darabig a városban maradok, megpróbálom kiírni magamból azokat a gondolatokat és emlékeket amelyeket az ezt megelőző könyv olvasásakor ébredtek bennem. Meg sok egyebet is ami eszembe jut és úgy gondolom érdemes arra, hogy foglalkozzam vele.
