Tegnap reggel bejöttem Mályiból. Dolgom volt itt a városban, aztán mire végeztem elromlott az idő is. Elég hideg van, egyelőre szóba se jön Mályi. Egyébként kutya fronton nincs változás, mókusfronton sem. Hiába szereztem be amerikai mogyorót, egyelőre csak én eszegetem. Ami nem szerencsés dolog, mert lassan itt az augusztus vége, szeptember eleje, aztán megint bele kell majd férnem az egyenruhámba. Augusztus 30-án kezdem a csúcsra járatását és valamikor szeptember közepén fejezem majd be. Túl sok tartalék nincsen derékbőségben a nadrágon, ezért is lenne szerencsésebb ha a mókusok zabálnák fel a mogyorót és nem én. Sajnos egyelőre nem nagyon jelentkeznek. Megfordult a fejemben, hogy meg kéne próbálkozni a sündisznókkal. Nagyon kedves kis jószágok. Korábban néha odatévedt egy-egy, Morzsiék ugatták cefetül őket, de többet nem tudtak tenni mert a süni összegömbölyödött, aztán ebben az állapotában igen csak szúrt. Morzsiék néhányszor próbálkoztak még aztán feladták. Szóval valami állat kellene mert egyedül igen unalmas az élet.
Azért sokat olvastam, ezt az időszakot a szocialista realizmusnak szenteltem. Ez nem valami irodalmi elkötelezettség, egyszerűen arról van szó, hogy tavaly mikor selejteztem a MÉH telepen 3 Ft/kg áron beszerzett klasszikusokat néhány kötetet nem volt kedvem kidobni. Van amelyiket azért mert még soha nem olvastam semmit a könyv szerzőjétől, pedig úgy tudtam híres író, aztán van amelyik gyermekkorom kedvenc könyve volt. Most nem árulnám el ezeket, tervezem, hogy inkább bővebben írok majd róluk.
Aztán este mikor már kint hideg volt behúzódtam a házba és filmeket néztem videó archívumomból. Hogy milyeneket? Hát ez bizony elég véletlenszerű kiválasztás alapján történt. Ez azt jelenti, hogy mikor a videót meg a kezattákat kivittem igen magasan járt már a nap, nem akartam hosszú időt eltölteni a válogatással, leemeltem vagy 10 kazettát és beraktam a szatyorba. Miután a kazetták tartalmát nyilvántartó katalógus csak a gépemen van tényleg halvány gőzöm sem volt hogy mi van rajtuk. Így aztán betettem őket a videóba és ahogy jöttek a filmek a szalagon akkor döntöttem el, hogy érdekel vagy nem. Az első 2 napban minden érdekelt, mert itthon felejtettem a távirányítót és nem volt kedvem állandóan felállni és tovább tekerni a kazettát, később ez a távirányítóval a kézben már finomodott, volt amit nem néztem meg.
Azért 2 film nagyon emlékezetes maradt, mindkettő szerb film volt. Az egyikről írtam már valamikor, itt elolvasható, a másikat még nem tudtam ajánlani mert nem vetítették a TV-ben. Ebben egy közrendőr serdülő nagylánya beleszeret egy nem kispályás bűnözőbe, aztán elképzelhető, hogy ez azért jelentős konfliktussal jár, ami végül tragédiába torkollik. Ennek a címe: "Forradalom sugárút".
Érdekes, hogy a volt szocialista országokban nagyon jó filmeket tudtak csinálni. Valószínűleg azért mert a rendezőik távol voltak a nyugati világ show elemekkel feltuningolt, pénz orientált világától, bizonyos értelemben be voltak zárva így megengedhették maguknak, hogy olyan filmet csináljanak emilyeneket akartak, az üzleti világ nem zavarta őket. Gondoljunk csak a cseh új hullám rendezőire, vagy a lengyel filmekre (Wajda és Zanussi filmjeire) Nyikita Mihalkovra és persze a mi tehetséges rendezőinkre. Aztán megvolt a rendszerváltozás és ugyanazok a rendezők akik korábban kiváló művészfilmeket csináltak beálltak a sorba és gyártották a korábbiaktól teljesen eltérő stílusú, kommersz filmjeiket. Hogy elkerüljük a konfliktusokat csak külföldi szerzőket és filmeket említenék: Nyikita Mihalkov, "Szibériai Borbély", Emir Kusturica "Macska-jaj". És tudnám a sort még folytatni, de talán ennyi is elég. Egy kicsit elengedtem magam, bocsánat, be is fejezem.
Visszatérve a programjaimhoz, egyelőre maradok Miskolcon aztán vasárnap majd meglátom. Jelentkezem amint tudok.
