HTML

Morgómedve

Friss topikok

  • Gyula Turcsán: Pötyi az anyukája révén az unokatestvérem volt! Nem volt könnyű élete, de örülök, hogy a gyerekek ... (2023.03.13. 19:46) Emlékezés Dr. Anóka Izabellára
  • FlashFWD: és még egyszer: info. :) késő van, na! (2021.02.01. 23:19) Summa summarum vagy Szumma szummárum?
  • Morgó Medve: @g.dani: Kedves Galya, szép kis kalamajkát okozott Magánál ez a generátoros üzem. Úgy látom azért ... (2019.01.03. 09:11) Morgolódás porszívó teljesítmény ügyben
  • exbikfic: @Morgó Medve: Köszönöm, igyekszem, bár most már jó ideje éppen a kedvetlenség szakaszában vagyok. ... (2018.11.30. 21:35) Egy blog vége
  • Morgó Medve: @vajgerpeti: Én már cimbora elég sokszor kapcsolom ki a magam képcsöves televízióját. A beszélgeté... (2018.11.18. 17:58) A LED projekt vége

A magyar turista esete az angol kalapossal

2016.05.31. 22:23 Morgó Medve

Ez a 70 dollár elég sokatmondó dolog az én korosztályomnak, illetve a tőlem idősebbeknek. A mai fiatalok el sem tudják képzelni, hogy ha mi nyugati országba mentünk turista útra volt idő amikor személyenként 70 dollárt kaptunk. Ebből kellett megoldanunk egy 2 hetes nyaralást, ami elég nagy mutatványnak tűnt. Mi is voltunk a felségemmel 1983-ban Ausztriában és az NSZK-ban, szerintem mi már többet kaptunk, de azért mi sem szórhattuk nagyon a pénzt. A lényeg, hogy elég szűkös volt az ellátmány. Persze olyat nem lehetett csinálni, hogy az ember felvette a teljes összeget, egyik nap kiment Bécsbe, a másik nap meg jól bevásárolva hazajött. Ezt a pénzt nép állama arra adta, hogy múzeumokat és műemlékeket látogassunk, nem hogy műszaki cikkeket meg egyebeket vegyen rajta az ember. Ha valaki nem töltött kint elég időt megnézhette magát a hazajövetele után. Ezért aztán sokan inkább haza sem jöttek. Legközelebb tőlük tudhattuk meg Bécsben a Mariahilfer strasszén hogy melyik mellékutcában legolcsóbb a kávé, meg a Fa szappan, ők osztogatták ugyanis a szórólapokat. Mi is vettünk mindkettőből bőven, egy táskába raktuk őket, dobhattuk is ki a kávét, ki tud zöld alma meg gyöngyvirág illatú kávét meginni?

Mindez akkor jutott eszembe amikor legutóbb "A kard" című filmről írtam. Csupán emlékeztetőül, a film főhősei - férj és feleség - az ellátmányból valamint a kocsijuk árából egy műkincset vettek meg egy árverésen, egy kardot, hogy az a miénk magyaroké maradjon. Majd hazajöttek vonattal. Az eddigiek összbüntetése azokban az időkben elég tetemes lett volna, de a hatóságok a hazafias célt - ha nehezen is - akceptálták és megúszták a dolgot egy nyugdíjazással és egy áthelyezéssel.

Van ezzel kapcsolatban egy vicc is, elmondom. Egyszer egy házaspár a 70 dollárjával megérkezik Londonba. Telnek a napok, fogynak a dollárok, persze fontra átváltva, amikor útjuk egy kalapbolt előtt vezet el. A férfi kalapbolond volt, otthon egész gyűjteménye volt már. Mindenáron be akart menni, az asszonyka meg szerette volna elvonszolni a kirakat elől, kevés sikerrel. Végül megegyeztek, hogy bemennek, körülnéznek és már jönnek is kifelé. Be is mentek, a férj nézegeti a kalapokat, egy szép nyúlszőr kalapot igencsak megnézett, nagyon szerette volna megvenni. Aztán egyszer csak hirtelen előrukkolt a kérdéssel, hogy forinttal fizethetnének-e? közben meg ott szorongatott a kezében pár darab bankjegyet.

A boltos tétován kivett egyet a kezéből, egy húszforintost és kérdezte ezen ki van? Hősünk jól tudott angolul, elmondta, hogy ez Dózsa György, egy parasztfelkelést vezetett de a felkelés elbukott, őt meg tüzes trónon megégették.  Hümmögött a boltos, majd kivett hősünk kezéből még egy papírpénzt. Egy ötvenforintost. Nézi, nézi, majd megkérdezi, hogy ez itt kicsoda? Ez itt Rákóczi Ferenc, felelte a férfi, aki szabadságharcot vezetett az osztrákok ellen, de sajnos a szabadságharc elbukott és ő emigrációban, távol a hazájától halt meg. Csóválta a fejét a boltos, de már mechanikusan nyúlt a következő bankjegyért egy százforintosért. Hősünk már kérdés nélkül is mondta, hogy ez bizony Kossuth Lajos, a mi nagy hősünk, aki szintén szabadságharcot vezetett az osztrák gyarmatosítók ellen, de sajnos ez is elbukott és ő is száműzetésben halt meg. Maradt még egy zöld színű pénz, a tízforintos, arra is rákérdezett. Ez itt Petőfi Sándor - jött a válasz - a magyar nép legnagyobb költője, fiatalon halt meg az osztrák elnyomók elleni  szabadságharcban. Csóválta a fejét az angol boltos, micsoda szegény, szerencsétlen sorsú nép, motyogta maga elé, majd megszólalt. Fogja jóember ezt a kalapot, magának ajándékozom, nem kell fizetni érte. Megszenvedtek már maguk ezért eléggé. Hát ennyi a történet, remélem tetszett.

Szólj hozzá!

Címkék: Filmek Egyebek

A bejegyzés trackback címe:

https://morgomedve.blog.hu/api/trackback/id/tr778765476

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása