Érdemes volt megnézni szombaton késő délután a Rákosi Mátyás száműzetéséről szóló dokumentumfilmet. Olyan képeket láthattunk amilyeneket én még soha nem láttam. Megtudhattuk azt is, hogy nem tudta elviselni, hogy kikerült a hatalomból, nem nyugodott bele, hogy félretették, sőt az az érzésem, hogy lelkiismeret furdalása sem volt azokért a bűnökért amelyeket a népe ellen elkövetett. Különben elfogadta volna a helyzetet, vezeklésnek tekintette volna a száműzetést. De nem, ő kapaszkodott vissza a hatalomba, elég sokáig.

És közel sem az egyszerű szovjet emberek életét élte, szó sem volt fején lévő 4 csomóval komfortosabbá tett zsebkendőről, sorban állásról. Különösen nem Krasznodarban. Kirgíziában már keményebbek voltak a viszonyok, de látszott, hogy itt sem engedte el magát. Ügyelt az öltözékére, elegáns szalmakalapot viselt és a havi 200 rubel is sok mindenre elég volt. Például, hogy ne az egyszem hentesnél álljon sorba birkahúsért, hanem a piacon vegyen baromfit, marhahúst, de lehet, hogy disznóhúst is. Nem tudom milyen étkezési szokások voltak ebben a közép-ázsiai országban, azt tudom, hogy birka sok volt.

A havi 200 rubel majdnem háromszorosa volt egy nyugdíjhoz közelítő falusi tanítónő fizetésének. Ezek után képzeljük el mire lehetett elég a krasznodari havi 500 rubel. Tehát Rákosi elvtárs nem szűkölködött, ez meg is látszott rajta. A honvágytól viszont bizonyára szenvedett. Meg hát az egyéb körülményektől is. Hogy itthon temették el, rendben lévőnek találom. Tudom az áldozatai közül sokan ezt nem engedhették meg maguknak, de emberek vagyunk, ennyi év távlatában ennyiben engedhettünk mi is.

Nekem pesti ember volt az első főnököm, hétfőn jött, pénteken ment, sok fővárosi ember ismerőse volt, tőle hallottam, hogy ezek a hamvak nem nyugodtak békében. Többször érték atrocitások, de a részletektől megkímélem a kedves olvasót. Szóbeszédről van szó, így is kezelem ezeket a dolgokat. Itt a blogomban, egyébként elhiszem szóról szóra.

Magamról röviden annyit, hogy még most sem vagyok jól. Azon hezitálok, hogy megint elkezdem szedni a Neocitránt. Azért ennyi ideig még egy megfázás sem tartott ki. Pedig igyekszem nem kijárni, feküdni. Viszont szépen haladok a kiolvasatlan folyóirataimmal.