A Metró újságban korhol bennünket egyik olvasótársunk, hogy képtelenek vagyunk úgy állni a mozgólépcsőn, hogy csak a jobb oldalon álljunk a bal oldalt meg hagyjuk szabadon siető embertársainknak.
Hát ez tényleg így van. Ifjabb koromban gyakran megfordultam Moszkvában, ott bizony a fenti szabályt nagyon komolyan vette mindenki. Aki meg nem azt elég durván vágták hátba vagy lökték félre az útból. Elég kemény világ volt az, a szovjet nők nem is sokat fogalkoztak a dologgal, a kicsit elkényezetetett, törékeny külföldiek viszont nehezen viselték ezt a dolgot. Vérmérséklettől függően reagáltak a rendreutasításra. Ezzel viszont a tovább rohanók nem nagyon foglalkoztak.
Annak okát, hogy Pesten évtizedek óta miért nem sikerült bevezetni ezt a jobboldalon való utazást nem tudom. Tippjeim vannak. Íme néhány:
Lehetett oka pl. egyfajta kurucos kiállás némi túlfűtött szabadság érzéssel. Öntudatos nép vagyunk mi, nekünk ne írják elő hová álljunk a mozgólépcsőn.
Aztán miután mindig a moszkvai metróra hivatkoztak a jobboldali megoldás szorgalmazói, lehetett például politikai szembenállás kérdése is. Csak emlékeztetnék rá, hogy jó 20 éve politikai okai lehettek annak is, hogy a szakemberek közül ki fejleszt Intel 8080-as mikroprocesszorral berendezéseket, ki pedig Zilog Z80-assal. Előbbinek ugyanis volt szovjet megfelelője, utóbbinak viszont nem. Bár a választást nem csak ez befolyásolhatta mivel utóbbinak fejlettebbek voltak a programozási lehetőségei is. De befolyásolta ez is.
Lehetett oka egyszerűen közömbösség is mások iránt. "Hová a fenébe rohan, ha mi tudunk nyugodtan állni ő miért nem?" És még a lábunkat is kitesszük.
Egyébként 1972 nyarán én is sokat rohantam lefelé mert mindig késében voltam. Akkor nekem jól jött ez a dolog. Ma viszont ha sietős is a dolgom állok nyugodtan és tudomásul veszem, hogy a mi metrónkban ez a szokás és kész.:)
Azt hiszem akármennyit morgolódnak is a sietők, a dolog reménytelen. Mi bizony mindig jobboldalon fogunk állni. :)
