Morgómedve

Elkezdődött számomra a nyári szezon. Bár a múlt hétvégi időjárás is alkalmas lett volna a hétvégi ház birtokbavételére de akkor családi összejövetel volt, ezen a hétvégén viszont megtörtént a dolog, ki lett a ház takaritva.

A pókok láthatólag jól megvoltak amíg nem voltunk itt, egyikük a zuhanyzóba vetette be magát, míg egy másik a terasz egyik szegletébe szőtte hálóját. A zuhanyzóban lakó járt rosszabbul mert minden zuhanyzásnál kapott egy kis vizet amit szemmel láthatólag nehezen viselt. Végül megszántam szerencsétlent és kiraktam a teraszra száradni és ezzel el is dőlt, hogy a jövőben kié is lesz a tusoló. Egy darabig teljesen élettelenül feküdt de egyszercsak azt vettem észre nincs ott ahová raktam. Oké gondoltam, ha elment akkor él és majd boldogul ahogy tud. A zuhanyzót nem vagyok hajlandó átadni neki.

Közben a terasz sarkában szőtt háló üresen árválkodott. Tudtam korábbi évekről, hogy egyszer ha a nap már lemenőben lesz megjön a háló gazdája is. Rövid idő múlva felpillantok és azt látom egy szépen fejlett pókocska fészkelődik a háló közepén. Nini! Megjött a gazda? Vagy netán az én elázott pókom érezte meg, hogy van egy gazdátlan háló a közelben? Máig sem tudom. Kétségtelen, hogy este kissé zilált volt ez a pók-lak, helyenként hiányzott a háló, ahelyett, hogy szimmetrikus lett volna féloldalas volt, látszólag megviselte valami, talán egy nagyobb bogár. Reggelre viszont üresen árválkodott ami rendjén is van, hiszen a pók reggel elmegy valahová este meg hazajön. Teheti, a háló gyűjtögeti neki a vacsorát. De reggelre kelve az is látszott, hogy rendbe lett hozva, gyönyörűszép pókháló várta az áldozatokat. Hogy merre kódorog napközben gőzöm nincs. Talán póklányok után kajtat? Na persze, tipikus férfi gondolkozás, elismerem. :) Azt hiszem pók ügyben olvasgatnom kell még ezt-azt.

Vannak itt azonban egyéb megfigyelnivalók is. Itt vannak például ezek a bájos kis szúnyogok. Elég sok van belőlük, látszólag még nem kifejlett példányok, olyan ifjú korban lehetnek, inkább még növésben. Ami nem volna nagy baj, ha nem az én véremen szeretnének felnőni és egyes egyedei nem csipnének cefetül.

Érdekes megfigyelni egy ilyen szúnyog tevékenységét. Rászáll az ember karjára, vállára, hasára, majd rövid hezitálás után szívni kezdi az ember vérét. Érdemes megfigyelni hogy is csinálja. Ülve nekem a legideálisabb a megfigyelések végzésére a hasam, mivel jól belátható, ülés közben kismértékben előre nyomakszik olyan ferde állapotban van ami nyomokban még érzékelteti, hogy a has alapjában véve egy függőleges elhelyezkedő része az emberi testnek de ugyanakkor kényelmes az effajta bogártani megfigyelések végzésére. Csupán megjegyzem, hogy ma még a süteményes tálka is megáll rajta de már nem sokáig mert mint tudjuk hadat üzentem a felesleges kilóknak. Legalábbis egyrészüknek. :)

Folytatva a szunyogokat jön tehát a szúnyog, leszáll, körülnéz, meggyőződik arról, hogy nyugodtak a körülmények a vérsziváshoz majd mint egy injekciós tűvel 3-4 milliméterre beleszúr az ember bőrébe és nyilván elkezdi szivni. A mohóbbak tövig nyomják belénk azt a tűszerű valamit és úgy szivják vérünket. Érdekes, hogy közben nem éreztem, hogy csipett volna. Lehet, hogy ez nem nőstény szúnyog volt? Ugyanis úgy hallottam, hogy a nőstény szúnyog az amelyik csip igazán. Szóval ez nem csipett ami végülis egy kedves gesztus volt részéről, kicsit lelkiismeret furdalásom is volt, amikor egy hatalmas csapással agyoncsaptam és ezzel véget is ért a szúnyogok életének elmélyült tanulmányozása.

Egy szót még talán a csigákról. Hát szegény csigabigáknak nem igazán jön be az ember társasága. Akárhogy vigyáz is az ember óhatatlanul is rálép egyre-egyre. Különösen ha szegény az összecsavart szőnyeg alá bujik el egy kicsit szundikálni. Ilyenkor már csak a roppanásra ugrik félre ez ember de már késő. Csigasors. :(