Néhány nappal ezelelőtt kollégák kerestek meg, hogy egyetemünkön tanuló gazdászok himnuszát szeretnék szakestélyen énekelni de csak a szöveget találták meg kellene egy kottázott változat is nekik. Délután átnézegettem vagy 10 daloskönyvet, van belőlük bőven. 38 éves egyetemi múlt alatt csak összegyűlik néhány. Nagynehezen de azért találtam egyet ahol nem csak a szöveg van meg hanem a kották is.
Nézem ezeket a kottákat, és el nem tudom képzelni, hogy ebből valaki el tudná énekelni. Pedig a dolog tényleg valahogy így működik. Én soha nem éretettem ezekhez. Igaz hallásom is, hangom is csapnivaló. Én már csak akkor szoktam énekelni szakestélyen is amikor sokan vagyunk és elnyomják az én énekemet. Meg mikor már néhány üveg sör elnyomja a gátlásaimat. :) Ekkor is csak visszafogottan persze, semmi duhajkodás.
Talán hetedikesek voltunk amikor falunk általános iskolájában úgy évvége felé az énektanárunk úgy gondolta felgyorsítja a jegyek lezárását. Ő volt az iskolaigazgató, gondolom volt elég dolga ezért volt annyi lyukas óránk énekből. Mi ezt élveztük, jókat ordibáltunk, verekedtünk meg hülyésekdtünk ezekben a 45 percekben. Jött azonban az év vége és le kellett zárni bennünket amihez jegyek szükségeltettek. Hát azok nem nagyon voltak, így gyorsított eljárással feleltünk.
Ez azt jelentette, hogy hármunkat szólított ki egyszerre és el kellett énekelnünk a "Hopp Juliska, hopp Mariska..." kezdetű éneket vagy dalt, nem is tudom mi volt, a lényeg, hogy még egyszerre elkezdeni sem tudtuk, aztán hárman háromféle hangon kezdtük énekelni. Az osztály dőlt a röhögéstől, az igazgató urat a gutaütés kerülgette, égre-földre esküdözött, hogy meg fogunk bukni és helyrezavart bennünket. Persze nem buktunk meg, jó tanulók voltunk, ha jól emlékszem én 4-est kaptam ami énekből nekem tökéletes volt.
Legközelebbi élményem a katonasághoz kötődik. Itt viszont önként, hogy úgymondjam önként dalolva neveztem be az énekkarba. Nem mintha annyira tudtam volna vagy szerettem volna énekelni, inkább plussz kimaradások, távolabbi városokban való vendégszereplések, hölgytársaságban elfogyasztott finom italok meg ilyesmik rémlettek fel előttem mikor úgy döntöttem jelentkezem. Már a második próba volt mikor a karvezető, egy őrnagy kiszúrt és kiszólított, hogy egyedül énekeljek. A rend kedvéért elkezdtem énekelni de már én is majd' elröhögtem magam. Persze páros lábbal lettem kirúgva az énekkarból, örülhettem, hogy megúsztam ennyivel. Akkor én nevetve úgy fogalmaztam, hogy kitiltottak az ország összes énekkarából örökre. :)
Hát ez az én énekes múltam rövid története. Eléggé éjszaka van, kivételesen nem hajnalban írok. Délután aludtam egyet, nem bírok magammal, fel van fordulva a világ. Elkezdtem nézni ezt az amerikai filmet a Dunán, ezt a Madárijesztőt, kiváló szereposztás, valami díjra jelülés is volt, de nekem nem jött be. Nekikezdtem hát az én Morgómat írogatni. Itt tartunk most. De lassan azért csak lefekszem.:)
