Elég későre jár. A fővárosban talán már surrognak a nyomdagépek az ingyenes ujság holnapi számával, amiben nagy valószínűséggel - mint eddig sok-sok éve - Sz.Zs. fog korholni bennünket konzervatív beállítottságú férfiembereket. Minket, akiket még mindig visz előre a szocializmusban belénk ültetett lendület és fáradhatatlanul vesszük a virágot amit aztán szeretettel nyújtunk át a nőknek munkahelyen és otthon, nem véve tudomást arról, hogy itt 1990 óta új szelek fújnak.

Hát kérem tisztelettel éngemet semmilyen lendület nem visz sehová és a szelek sem érdekelnek. Én tudatosan, már szinte dacosan ünneplem a nőnapot és boldog vagyok, hogy ünnepelhetem. Hogy az év egy napján néhány órát a körülöttem élő, dolgozó nőknek szentelhetek és az ő egészségükre koccinthatok, megköszönve azt a sokat amit értem tettek az elmúlt időszakban. Leginkább a szeretetüket. Mert szeretni sokféleképpen lehet. Hát én sokfélét kaptam az elmúlt évben. Adja az Isten, hogy ezután is megkaphassam.

Így hát bizony mi továbbra is virágok után szaladgálunk, hiába korhol bennünket évről-évre a jegyzetíró hölgy. Hát persze. Mert belülről érzünk valamit. És azt nem befolyásolja a politika. Valahol belül értünk egyet azzal, hogy kell egy nap amikor a nőket ünnepeljük, mert megérdemlik. Megérdemlik mert a gyermekáldásból is a sokkal nehezebb szerep jut nekik, aztán egyenjogúság ide egyenjogúság oda, a beteg gyerek melletti virrasztásból is nekik jut a több, aztán a gyermeknevelésből, a leckeíratásból is, a szülői értekezletekből is. Persze mi modern férfiak besegítünk, hát persze, hogy be. De azért a több - valljuk be - nekik jut. És sokszor úgy érezzük kevés is ez az egy nap. Ahhoz képest ami a vállaikon van, ahhoz képest ami örömet tudnak adni nekünk. Dehát mit csináljunk? Nőnap egyszer van egy évben. Hát akkor ezen az egy napon Isten éltessen minden nőt! Köszönjük, hogy vannak, hogy szeretnek bennünket, hogy dolgoznak értünk. És hát a jövő évben igyekszünk majd kicsit jobbak, meg figyelmesebbek lenni.:) Mert megérdemlik.:)