Hát voltak már nyugisabb napjaim is. Nem is emlékszem mikor írtam a Morgóba utoljára. Nem könnyű nekem mostanában. Óra rogyásig, aztán van még sok egyéb feladatom is.

Mondjuk vannak benne nagyon kellemesek is. Kedden például egy jó hangulatú szakestélyen voltam. Ők kötődnek legjobban hozzám, 4 félévet töltünk el együtt, összebárátkozunk ennyi idő alatt. Mindig másabb hozzájuk menni szakestélyre, kicsit olyan mintha haza menne az ember. Biztos nem veszik rossz névan a többiek sem amit írok, dehát másokkal maximum két félévem van, vagy csak egy, érthető, hogy a keddi szakestély résztvevői azért jobban hozzánőnek az ember szivéhez. 4 félév az mégiscsak a tanulmányi idő 40%-a.

De azért jó volt ma is együtt ebédelni meg meginni egy pohár pezsgőt a főiskolás gépész hallgatókkal. Voltam már náluk szakestélyen, azt hiszem a rokonszenv kölcsönös. Ezen a héten véget ért számukra az egyetem, nem kell többé órára menniük. Na persze még hátravan a diplomavédés meg az államvizsga de órára már tényleg nem kell többet jönni. Ezt ünnepelték meg a menza előtti placcon egy kis sülthússal és sültkolbásszal és egy pohár pezsgővel.

Dehát én nem is erről akartam írni, csupán bevezetőnek szántam. Amiről írni akartam az a következő:

Néhány napja hallom a rádióban, hogy a helyi közlekedési vállalat átmenetileg szünetelteti az un. alacsonyplatós buszok közlekedtetését. Ha azonban - halljuk a híradásban - valamelyik mozgássérült polgártársunk busszal szeretne közlekedni hívjon fel egy telefonszámot (beolvasták) és küldenek egy buszt neki. Elállt a lélegzetem. Tekintetem a naptárra tévedt. Nem, nem április elseje van. Ez tényleg igy lehet. Szinte hihetetlen. De jól hallottam tehát van. Le a kalappal a közlekedési vállalat előtt.

A hír hallatán azonban eszembe jutott egy régi vicc, még a szovjet időkből. Tudvalevő, hogy a grúzok a szovjet körülmények között is megtalálták a módját, hogy egy kicsit jobban éljenek mint például az oroszok vagy ukránok.

Megszokott dolog volt, hogy felültek 2 bőrönd szegfűvel a moszkvai gépre és 3 óra múlva már a metró valamelyik állomásán árulták a szegfűt, mondjuk darabját 1 rubelért. Bár az ár elég rugalmasan változott, attól függött mennyire nézték baleknak a vásárlót.

Innen az anekdóta is, miszerint számtan óra van a grúz általános iskolában. Kérdezi a tanárnő: "Gyerekek, ha egy szegfű 1 rubel, 3 szegfű hány rubel?" "4 - feleli a grúz Móricka". "Hát úgy valahogy, feleli a tanárnő. :)

És akkor ami a buszos hír hallatán eszembe jutott:

Grúz gyerek Moszkvába kerül egyetemre. Egy idő után írja haza a levelet, hogy minden nagyon jó, mindennel nagyon elégedett, bár kicsit furcsa, hogy egyedül ő jár taxival, a többiek mind autóbusszal járnak. Postafordultával érkezik otthonról 100 000 rubel, azzal, hogy fiam, hát vegyél te is magadnak autóbuszt. :)

Itt a vége fuss el véle. :)