Hallgatom a Kossuth rádiót meg a szlogenjét: "A szavak ereje". Ízlelgetem mi a csodát jelenthet ez "A szavak ereje"? Hát biztos azt, hogy itt a próza a meghatározó, aki tingli-tangli zenét akar hallgatni az eltévesztette a házszámot, az menjen csak át a Petőfire. Mert ahogy hallom az meg zenei adó lett. Mint ahogy a Bartók is az maradt.
De térjünk vissza ehhez "A szavak erejé"-hez. Olyasmi nekem ez mint annak idején jó 35 éve a kapitalizmus politikai gazdaságtanában tanult kifejezés, miszerint "ember embernek farkasa". Próbáltam szavanként értelmezni de akkor sem értettem. Most sem. A hangulatát igen: hogy a kapitalizmusban egy dolog számít a pénz. A pénz miatt semmi sem szent, a gyengék elhullanak, az erősek megmaradnak. A hangulatát értettem, félelmetes volt. Úgy mint a moszkvai autóbuszokon meg trolibuszokon amikor gyakori vendég voltam arrafelé. Hosszú ideig tanulmányoztam akkortájt a tömegközlekedés működését. Röviden leírnám tapasztalataimat, ha nem lenne ellenére kedves olvasóimnak. Miután ez nem egy interaktív blog, feltételezem a beleegyező bólogatást. És kezdem.
A megállóban állnak az emberek, mondjuk a Kutuzov proszpekten az "Óvoscsi-frukti" bolt előtti megállóban nem messze a háztól ahol elvileg Leonyid Brezsnyev rendezgette esténkint a kitüntetéseit, legalábbis a Vrémja nevű hírműsor szerint ott lakott. Aztán mindenki tudta, hogy egy Moszkvához közeli dácsán (nyaralóban) élt csak akkor ment haza ha jött a Vrémja forgatni.
Dehát messzire kanyarodtunk az "Óvoscsi-frúkti" bolttól ami viszont arról volt nevezetes, hogy isteni savanyú uborkát adtak, egyenesen egy fahordóból. Máig érzem számban az ízét. Na szóval kijött az ember ebből az uborkás boltból egy-két kiló savanyú uborkával a szatyrában és várta a buszt. Az meg is érkezett és kezdetét vette a kíméletlen harc. Az már első pillanatban látszott, hogy mindenki nem fog felférni. A második pillanatban már az is, hogy az ott állók fele sem fog felférni. Éles harc bontakozott ki hát a buszra való feljutás érdekében. Mi külföldiek- nyámnyila alakok - rögtön feladtuk és tanácstalanul álltunk félre. Ezáltal viszont jobban szemügyre tudtuk venni a természetes kiválasztódás működését, mely szerint mint tudjuk a gyengék elhullanak az erősek megmaradnak. A dolog szó szerint értendő, mert mikor már elegendő számú ember csüngött az ajtón és környékén a busz nyitott ajtóval megindult és a gyengéket egyszerűen lerázta magáról mint kutya a vizet. Az erős kevesek viszont bebocsáttatást nyertek a buszba, ugyanis 100 méter után a buszt megállt és a bentlévők szolidáisan összebbhúzódtak, hogy beengedjék a homo sapiens túlélésre érdemes egyedeit. Ezután az ajtó már bezáródhatott és a busz vidáman folytatta útját a következő megállóig ahol kezdődött az egész előlről.
Elmondhatjuk tehát, hogy a tömegközlekedésre ezekben az időkben tényleg jellemző volt az "ember az embernek farkasa" elv, nyilván előszeretettel hozták példának az ehhez hasonló esteket a tudományos kommunizmus oktatói is az egyetemeken, főiskolákon.
Nade igancsak elkanyarodtam a Kossuth rádió új szlogenjétől, de most látom, hogy nem is igazán akarok már visszakanyarodni, jó ez az írás szerintem így ahogy van. Remélem az én szavaimnak is van ereje.:)