Mint legutóbb írtam, a csilletoló hallgatók a Selmecre érkezés első évfordulóját ünnepelték szombaton. Én ugyan nem toltam, de egyéb módon azért csak közreműködtem a dologban, így aztán engem is meghívtak. 3-ra mondták a kezdést, el is kezdték időben az előkészületeket. Én fél 4 tájban érkeztem de még nekem is jutott egy kis puconivaló krumli.
Hangulata van az ilyen kollektív krumplihámozásnak. Éngem a gyerekkori kukoricafosztásokra emlékzetetett amikor késő délután összegyűltak a háziak meg a szomszédok és a földekről behozott kukoricáról lefejtették vagy inkább tépték a háncsot, vagy minek is nevezzem. Mi gyerekek meg ott ugrabugráltunk a nagy halom tetején és dobálóztunk a kukoricával. Nem csak úgy vaktában ám! Természetesen egymást akartuk eltalálni. Aztán ha véletlenül egy-egy öregasszonyt sikerült eltalálnunk néhány órára eltűntünk, amíg a felnőttek haragját csillapodni véltük.
Aztán eszembe jutott az is, hogy talán a fonó lehett ilyen. Az asszonyok- lányok fonogattak, persze népviseletben, énekelgettek, Bartók Béla meg Kodály Zoltán ott sertepertéltek körülöttük és szorgosan gyűjtögettek. Ah, be szép lehetett - gondoltam - és persze tisztítottam a krumplit tovább.
Aztán szemem az asztalon lévő bolti piros paprikás zacskókra tévedt és eszembe jutott, hozhattam volna jó házi piros paprikát. Stílusos is lett volna, hiszen egy éve éppen a csilletolók megérkezése napján döntöttem úgy hogy a szlovák földön haladásuk miatti aggodalmamat csillapítandó, egy kis unikummal és jófajta vadpörkölttel lepem meg magam. Naja, csak nem volt otthon sem piros paprika sem piros arany. Illetve ami volt az kicsit molylepkés volt már. A hagyma meg ott pirult már a lábasban, a vaddisznó meg már ki volt engedve. Úgy értem a mélyhűtőből kivéve és kiolvasztva. Végülis egy üveg Erős Pista húzott ki a csávából, ő helyettesítette a paprikát. Elismerem derekasan. Szinte észre sem lehetett venni a különbséget. Talán annyiban, hogy kicsit csípős lett. Azóta is hálával gondolok azon kedves Morgómedve olvasóimra akik megajándékoztak némi kis piros paprikával. Aamiből persze még most is van bőven és ahogy elnézem lesz is vagy 10 évig. :)
Egyiküktől kaptam egy mini Morgómedvét is, akkor nem köszöntem meg, hadd tegyem meg most. Talán olvas még. Egy év nagy idő, meg is unhatott már. Hát bizony juthatott volna a szombati paprikás krumpliba is.
Ami egyébként kiválóan sikerült, egy kis virslivel dobtuk fel. Sokan eljöttek, még a messzire kerültek is. Néhányan sűrű dolguk miatt éppen csak benéztek de azért örültünk a rövid idejű látogatásnak is.
Hát persze a súlyomnak megint nem tett jó a tányér paprikáskrumpli meg a 3 üveg szlovák barna sör, dehát sajnos nekem ez rendeltetett. Enni, meg enni, meg enni. Meg inni. Ez a hét még ennek jegyében telik el, aztán október elsején istenbizony elkezdek valami súkycsökkentő akciót.:)
