Igaza van olvasóimnak, a mustár körkép nem lenne teljes a dijoni és az orosz mustár nélkül. Ez utóbbinak gorcsíca volt a neve és ezt a szót még az is megtanulta oroszul aki egyébként már a "Kak tyibja zovút?" és "Szkolko tyibe let?" is hihetetlen magas orosz nyelvismeretet jelentett. Ezt a szót mindenki ismerte aki átlépni készült a Szovjetunió határait. A lelkesebbek még megtanulták azt is, hogy hogy kellett Moszkvában a Kirov utcában fúrógépet, esztergapadot és lemezjátszót venni, de mustárt venni mindenki tudott. És lehetett is, még a legnehezebb időkben is. És legnehezebb idők alatt természetesen nem a háborús éveket értem, hanem mondjuk a brezsnyevi vagy a gorbacsovi éveket. Így aztán az ember csak elballagott valamelyik közeli boltba, vett néhány üveg igazi hamisítatlan orosz mustárt és itthon boldogan mártogatta bele a sarki csemegében vett virslijét. Ami mellesleg a szocializmusban még több-kevesebb húst is látott, ma már inkább kevesebbet.
Ezzel a mártogatással azért csínján kellett bánni mert azért igen erős mustár volt. Néha én is nagy mohóságomban elfeledkeztem róla és jól megmártogattam benne a virslimet, és aztán mikor beleharaptam úgy éreztem mintha egy kést forgattak volna meg az orromban meg az agyamban. Természetesen mindeközben jól meg is könnyeztette az embert. Aztán a második tunkolás már élvezetesebb volt. Elég sokat hoztam mindig, de mégis nagyon spóroltam vele. Mindig volt otthon magyar mustár is, és ezeket a kincseket csak az igazán finom dolgokhoz vettem elő. Persze felbontás után nagyon sokáig nem lehetett tartani mert megbarnult a teteje.
Aztán jött a rendszerváltás amikor a Szovjetunió saját maga hozott létre blokádot maga körül a hihetetlen magas szálloda áraival. Meg hát a barátság is csökkent, így aztán megörültünk minden olyan mustárnak ami erősebb volt mint a szokásos mustárok, ami hasonlított az orosz gorcsícára. Ekkor vette az ember a dijoni mustárt, ami hasonlított rá, de azért az orosz mustár jobb volt. Később a budapesti orosz boltokban vett az ember egy-egy üveggel de sajnos már ez sem hasonlított arra a csúnya kis üvegben - talán 40 kopejkáért - árult mustárra. Fel is hagytam a vásárlásával, drága volt és tényleg nem hasonlított a régi ízekre. Mostanában - mint korábban írtam - a Globus mustár a sláger nálunk. Nem is fogy ki sohasem a polcról.
Végezetül benéztem az Internetre, hátha találok egy képet a régi - 20 évvel ezelőtti - mustárról. Hát sajnos nem találtam, találtam viszont sok másfajta mustárt. Ha meg már megtaláltam, közre is adom.:)
A hagyományos szó azt sejteti, hogy ez lehet az amit mi szerettünk.
Ez is egy mustár a sok közül. A szemekre való utalást nem tudom megfejteni, de talán a kommentezőim kisegítenek.
Itt utalás történik a kerítésre, sajnos nem jövök rá mire gondoltak a gyártók.
Ez egy kicsit szemcsés mustár.
Mint láthatjuk a rendszerváltás meghozta az eldorádót az embereknek mustár fronton is.:)
