Olvasom, hogy az egyik nagy üzlethálózat a tárgyban jelzett címmel hirdetett akciót, mely szerint ha a boltjukban vásárolunk szavazzunk a legudvariasabb bolti munkatársukra. Hát ez igazán korszerű kezdeményezés, de nem igazán új. Volt már ilyen az "átkosban" is, amikor mosolycsekket osztogathattunk a legmosolygósabb vasúti kalauzoknak. Vagy eladóknak? Nem is emlékszem pontosan. Sőt volt ilyen még régebben is. Annak tényleg udvariassági verseny volt a neve és akkortájt terjedt el az alábbi vicc:
Bemegy egy hölgy a méterárú (rőfös) boltba, hogy valami szép ruhaanyagot vegyen egy könnyű kis nyári ruhához. Az ott lévő joviális úr készségesen érdeklődik milyen anyagra gondolt a kedves vevő? A hölgy szemrevételezi a polcokon sorakozó ezerféle ruhaanyagot, végül egy rózsaszín anyagra esett a választása, történetesen a legfelső polcról. Semmi baj - mondja az eladó - máris hozom. Azzal fogja a létrát, felmegy a legfelső fokra ahonnan nagy nehezen eléri az áhított szövetet, lehozza és készségesen kezdi letekerni. Néhány méter után kérdőn néz a vevőre, az azonban kissé kedvetlenül jelzi, hogy nem igazán tetszik neki ez az anyag. "Semmi baj, drága nagyságos asszonyom" - mondja az eladó -, majd ismét létrára fel, visszateszi a helyére, lejön majd és ismét kérdőn néz a hölgyre. Az gondterhelten jártatja tekintetét a polcokon fekvő szöveteken, majd egy világoskék szöveten akad meg a tekintete. Azt kérném, mondta az eladónak. Sajnos ez is a legfelső polcon volt, de semmi baj, az eladó most már rutinosan bár kissé lihegve mászott fel a létrára és emelte le az áhított világoskék anyagot. A hölgy unottan szemlélte a néhány méternyi letekert szövetet majd megjegyezte, hogy talán mégis az előbbi rózsaszín lenne az igazi. "De ugye nem haragszik?" - kérdezte a kissé ideges tekintetű de mosolyogni próbáló eladót. " "Óh, ugyan már drága nagyságos asszonyom - felelte az eladó - udvariassági verseny van, sőt még nekem lóf@sz a segg@embe. :))
Igyekeztem finom lenni.:))
