Mályiban csak a 3 égi csatorna van, azok meg nem sok vizet zavarnak, így aztán elég sokat olvastam. Ha jól emlékszem Heinrich Böll kisregényével a "Katharina Blum elvesztett tisztességével" kezdtem. Böll egyébként Nóbel-díjas író, de ezt csak mellékesen jegyzem meg. Galgóczi Erzsébet nem az, mégsem rosszabb író mint Böll. Ez a könyv arról szól, hogyan tudja a bulvár sajtó (esetünkben a Bild Zeitung) tönkre tenni egy ember életét gátlástalan hazugságaival, hogyan tud egy tisztességes embert olyan helyzetbe hozni, hogy az úgy dönt megöli az őt hazugságokkal lehetetlenné tevő, emberi méltóságában a lehető legjobban megalázó riportert.
20 éve már nálunk is jelen van a bulvár média és bár finomabb eszközökkel él, azért itt is elég sok kellemetlenséget lehet okozni egy egy kérdőjellel egy mondat végén. Egy icike-picike kérdőjellel, amire sokan fel sem figyelnek és mindjárt igaznak tűnik a dolog. Példát nem hoznék, biztos mindenki találkozott már hasonló szalagcímmel. És ez azért semmi ahhoz képest amivel a regény hősnőjét börtönbe, az újság riporterét a temetőbe juttatta. Érdemes elolvasni ezt a könyvet, könyvtárakban biztos megtalálható. Az egész talán 120 oldal. Nem tudom megnézni, kint van az egyetemen.
Aztán elolvastam Mezei Andrástól a "Szerencsés Dániel"-t is. Mezei Andrást elsősorban mint költőt ismerem, meg az ÉS-ben írott vitából melynek vitaindítóját ő írta "Ilyen gazdagok vagyunk címmel?" és hetekig hullámzott az ÉS hasábjain. A regényből film is készült ugyanilyen címmel, meg is néztem vagy háromszor. Leginkább azért a jelenetért amikor egy határ menti szállodában vacsoráznak az országot elhagyni kívánók és várják a teherautókat amik átviszik a határon őket. Ennek az estének van egy olyan hangulata, ami magával ragadja az embert. Sokféle emberrel találkozunk itt. Egy közös bennük. Mindegyiküknek elegük volt a Rákosi diktatúrából. Volt persze olyan is, aki csak azért ment mert abban reménykedett, hogy a "szabad világban" talán meggyógyítják beteg párját. Vagy csak egyszerűen jobban akart boldogulni. Mezei András a könyvben jobban elkalandozik, míg a film inkább egy dologra koncentrál: hogyan akarja elhagyni az országot legjobb barátjával - mellesleg anyai biztatásra is - egy fiatalember 1956 decemberében.
Egy regény nem regény emberi sorsok bemutatása nélkül, nem marad adósunk ezzel Mezei György sem. Útban nyugat felé - a barát - Angeli Gyuri találkozik apjával, aki lakatosként dolgozik a határhoz közeli városban. Írhatnám, hogy ismét, mert korábban dolgozott ő már gyárigazgatóként is, amikor a párt - úgymond - kiemelte. Aztán elérte őt is a Rákosi rendszer örök gyanakvása és egyszer csak bőrkabátos emberek jöttek érte, hogy évekre eltűnjön az Andrássy utca 60-ban illetve sorra járja kis hazánk fegyintézeteit, hogy néhány év múlva kiengedjék, majd újabb néhány év múlva rehabilitálják. Na ezután következett a második vasas időszaka, ezután találkozott fiával a határ közelében lévő kisvárosban 1956 decemberében. De ugyanakkor ott volt a szállodában Kapás is, a volt AVH-s, aki történetesen letartóztatta annakidején idősebb Angelit és nem mellesleg a veséjét is leverte.
Furcsa világ volt az. Az ember eljárogatott falura népnevelgetni, hazafelé a MADISZ-os társakkal énekelgette a mozgalmi dalokat és egyszer csak szólította őket a párt, és ők mentek. Érteni nem értettek ahhoz amit csináltak de a párthűségük töretlen volt. Voltak akiknek csak 56-ig, mert akkor elsők között égették el a tagkönyvüket. Idősebb Angelit akkor egy gyár élére szólította a párt, Kapás pedig az Államvédelmi Hatósághoz került. De lehetett volna fordítva is. Leverhette volna Angeli is Kapás veséjét, hiszen mindketten ugyanonnan indultak. Hát nem egyszerű az élet mint a regényből is kiolvasható. Jó könyve ez is meg a Böll regény is, ajánlom mindkettőt olvassuk el alkalomadtán.
