Szeptember nekem az utazások hónapja. Mindig a selmecbányai Szalamander ünnepséggel kezdődik a programom, aztán egy lengyelországi és egy balatoni konferenciával folytatódik. Mint a címből is látszik, az első utazásom megvolt. Gyönyörű szép idő volt mindvégig, ami jó volt, mert a város a hegyek között fekszik. Ha hűvösebb az idő igen csak tud fázni az ember a szálláson is, meg a felvonuláson is.
A régebbi olvasóim már bizonyára tudják, így aztán az újabbaknak írom, hogy immáron nyolcadik éve minden szeptemberben útra kelek egy busznyi hallgatóval, hogy megkoszorúzzuk a temetőkben a híres selmeci professzorok sírját valamint a Honvéd szobrot a várban, majd ezt követően az akadémia épületét is.
És természetesen utazunk azért is, hogy részt vegyünk a péntek esti felvonuláson - a Szalamanderen - amelyre minden alkalommal nagy számban érkeznek Magyarországról bányász és kohász szakemberek, diákok. Bizonyára erdészek is, csak őket nagyobb számban nem láttam. Mint ismeretes a Selmecbányai Bányatisztképző Iskolát tekinti - többek között - a Miskolci és Nyugat-Magyarországi Egyetem az elődjének, itt volt először hazánkban bánya-, erdő- és kohómérnök képzés. Sokan családostól vágnak neki az útnak, hogy egy kellemes hétvégét töltsenek el ebben szép kis városban. És ebbe sok minden belefér: részvétel a felvonuláson, egy-egy juhtúrós sztrapacska vagy egy knédli valamilyen zaftos hússal, egy-egy korsó vágott sör, és séta a selmeci utcákon. Van itt valami búcsú-féle rendezvény is, de ahogy én észrevettem, mi távol szoktuk maradni ettől. Nem mintha derogálna, egyszerűen nem nagyon érdekel bennünket a dolog. Több napra szoktunk menni mi is. Úgy vagyunk vele, hogy ha már elmegyünk akkor minek rohanni haza? Így volt ez most is.
Szombaton reggel szép komótosan megnéztünk egy földalatti bányászatai múzeumot - amit skanzennek is neveznek - ezután szabad program volt, amibe belefért egy kis séta valamint egy ebéd a Kis-Matejben (vagy valahol máshol) és néhány sör is.
Késő délután kibuszoztunk a szállásunkra Bacsófalvára, vacsorára megettünk egy knédlit, finom sertéspörköltbe mártogatva az apró tésztadarabokat.
Érdekes dolog ez a knédli. Úgy kell elképzelni, mintha az ember ebédre pörköltet enne és kezdettől fogva tunkolna a zaftból miközben apróra vágott húsokat is eszik hozzá. Jó dolog, én szeretem. Változatos a zaftos hús kínálat. Én ettem már vékonyra szelt főtt sonkát is hozzá, persze ezt is zaftosan elkészítve, mert különben nem csúszna le. Gyakran adnak hozzá párolt káposztát is.
Vacsora után egy kicsit szuszogtunk a kiadós vacsorától majd összerendeztük a termet a szakestélyhez. Szakestély nélkül nem selmeci kirándulás a selmeci kirándulás. Nem is hagyjuk ki soha. Van egy különleges levegője az itteni szakestélynek. Mégis csak ott tarthatjuk ahol elődeink a selmeci diákok tartották szakestélyeiket - nem túlzok - évszázadok óta, hiszen a mi egyetemünk elődjét több mint 270 évvel ezelőtt alapították. A szakestély nagyon jól sikerült. Kellemes könnyed baráti hangulatban folyt, sokan szólaltak fel, sokat énekeltünk. Úgy az egész kirándulásra ez volt a jellemző: a lazaság, semmi rohanás. Emellett viszont várni se kellett senkire feleslegesen, igazi kikapcsolódás volt számunkra.
Vasárnap aztán a szokásos kirándulás a Kálváriára, majd indultunk haza. Indulás előtt még benéztünk a Billába. Benézhettünk volna a Lidl-be is, de ez esett útba. Feltankoltunk borovicskából, a többit - ami a boltban volt - nálunk is meg lehet venni. A zólyomi vasútállomás restijében a színvonal változatlan: tisztaság és finom ételek. Igaz, sokáig tartott amíg mindenki megebédelt miután sokan ragaszkodtak a frissen sültekhez, erre pedig mindenhol várni kell. Kiváló barna sörrel egyengettük a rántott sajt és rósejbni útját. Indulás előtt még benéztünk az illemhelyre is. Mielőtt beléptünk volna az ajtón elolvastuk az árjegyzéket. Nem jelentett gondot megérteni mit jelent a pisszoár 10 centért, a kabinka 20-ért, az umivanie ruki 10-ért, viszont sokáig viccelődtünk azon, hogy mit adhatnak vajon kemény 1 euróért? Mert Szlovákiában kipróbálhattuk azt is, milyen az amikor egy volt szocialista országban már euróért lehet vásárolni. Hát, érdekes volt. Furcsa az amikor egy picike pénzérme már 27 forintot ér pedig csak 10 cent van ráírva.
Ebéd után már csak apró megállások törték meg lendületünket, fél 6-ra meg is érkeztünk a bányász kollégiumhoz. Úgy mint szoktuk minden évben.
Hogy summázásként mit tudnék mondani? Jó volt, bár kicsit tartottam tőle. Hiába no, én is öregszem már, de felesleges volt. Fiatal barátaim figyelmesek, aranyosak voltak, jól bírtam a fizikai megpróbáltatásokat is. Mert azok azért voltak. Selmec hegyek között van, nem sok a vizszintes terület az biztos. A busz a leányvári parkolóban állt, hát oda felballagni azért kicsit igénybe veszi az embert. Meg hát akárhová ment az ember mindig vagy felfelé vagy lefelé kell menni. Itt már az is segítség ha elveszik az ember táskáját vagy kicsit lassabban mennek a kedvéért.
A selmeciek szeretettel fogadtak bennünket. Az út mellett ott sorakozott a város apraja nagyja. Amikor mi magyarok melléjük értünk tapssal, integetéssel és barátságos mosollyal üdvözöltek bennünket, míg mi zavart meghatottsággal motyogtunk el mosolyogva egy-egy "gyakujem"-et, amivel megköszöntük ezt a barátságos fogadtatást. Nyomát sem éreztük a feszültségnek. És ez nagyon jó volt. Végszóként elmondhatom, hogy idén is jó volt Selmecen. Feltöltődtünk ismét egy évre.:)
