Azért egyeseknek félelmetes a memóriája. Az enyém meg csapnivaló, mert én úgy emlékeztem, hogy Béla docens csak a szünetben jött be a terembe és mint kiderült ott ült végig.  Egyébként érdemes visszamenni még az eredeti íráshoz, Vajgerpeti ugyanis folytatta a Béla docensről szóló történeteket. A kommenteknél olvashatók. Közben mások is gazdagították a képet, ezeket is szívesen osztom meg az olvasókkal. 

"Egy történetem nekem is van Róla. 1975. őszén, az első ábris zh előtt voltunk. Még szép napos idő volt, hasonló október lehetett, mint az idén. Az évfolyam több tagja az egyes kolesz (akkor a bányászoké volt) és a hetes kolesz előtti zöldterületen - az ABC mellett - töltötte a délutánt, ott a füvön ülve folyt a sörözés, beszélgetés és készülődés a zh-ra. Meghívták erre az eszmecserére Béla docens bátyánkat is. Próbáltuk kiszedni belőle, mi lesz a zh-ban. Hiszen azt tudtuk, hogy Ő vitte el sokszorosítani az anyagot. Eleinte nem árult el semmit, de ivott rendesen. Végül annyit mondott: "Fiúk! Az biztos, hogy pont és egyenes, az lesz benne. De többet nem mondhatok, mert az az állásomba kerül. Erre aztán szépen lassan kezdett a csapat szétszéledni."

Ezek után nézzük a második történetet:

"A II. előadóban ábris zh-t írtunk. Pontosan nem emlékszem már rá ki írta fel a feladatokat a táblára, de utána egy kis pihenésre eltávozott. Ott volt azonban Béla docens, mint felvigyázó. Mindenki izgult a feladatok miatt. Béla docens felment a katedrára és elkezdett magyarázni kezében a nagy körzővel. A társaság fellélegzett. A nevezett egyén elkezdte: ez egy pont és ez egy vonal. Kis szünet után pedig hozzátette: többet nem segíthetek… "

Hát ennyi a két történet, köszönöm küldőiknek, gazdagították az általam elmondottakat.:)