Egy jó filmet láttam a hétvégén. Korábban vettem fel, de most volt lehetőségem arra, hogy megnézzem. Egy spanyol filmről van szó, Grönholm-módszer a címe. Mikor végignéztem a műsorújságban a heti kínálatot nem is akartam bejelölni. A spanyol filmek nem szoktak valami nagyon jók lenni, de annyira gyér volt a heti kínálat, hogy bejelöltem. Aztán mikor eljött a vetítés ideje nem értem rá, felvettem videóra. És nem bántam meg. Egy nagyon jó film ez a Grönholm-módszer. Ha legközelebb adják feltétlenül nézzük meg. Kicsit vontatottan indult de néhány perc múlva már egyre inkább felkeltette az érdeklődésemet, mondhatnám a feszültség egyre fokozódott bennem, egy pillanatig sem kerített hatalmába az unalom. A történet nem ismeretlen Magyarországon az Új színház is műsorra tűzte és nagy sikerrel játszotta hosszú időn keresztül.
A film arról szól, hogy egy multi cégnél meghirdetik a kereskedelmi igazgatói állást és a jelentkezőket nem egyenként hívják be állásinterjúra, hanem egyszerre. Egy terembe vezetik őket ahol egyvalaki közülük a cég embere, de senki nem tudja ki az és ez elég sokáig nem is derül ki. Olyan feladatokat kapnak ahol sokszor egymással is kell küzdeniük, sőt ki is játsszák őket egymás ellen. Igazi öldöklő küzdelem folyik a jól fizető állásért. Mai szóhasználattal mondva vérprofik folytatnak kíméletlen harcot egymás ellen. Itt aztán semmi nem számít. Külsejükről, viselkedésükről lerí azoknak a tanfolyamoknak és tréningeknek a hatása melyek elvégzése során elsajátították azokat a viselkedésformákat amik nélkül itt labdába sem rúghatott volna egyikük sem. Olyanok ők mint akik mindent feltettek egy lapra a karrierjük érdekében és nem számít semmi más. Sem család, sem a barátság, sem a közös emlékek, a korábbi szerelem. Semmi az égvilágon, csak az előrejutás. Ha annak idején nem értettük Politikai gazdaságtanban mit jelent az, hogy a kapitalizmusban ember embernek farkasa, hát itt megérthetjük. Természetesen intelligensen, indulatok nélkül, jól nevelten golyózzák ki maguk közül a gyengéket, hogy a végén egyvalaki maradjon a pályán. Marad is. Igaz, ehhez nagyon-nagyon mélyre kell süllyednie.
Jól leírta ezt a fajta embertípust Bertók László a Metropol október 16-i számában. Talán a szerkesztő úr nem veszi rossz néven ha kölcsönveszem sorait.
"Mert mi is a karrier ma Magyarországon? Százmilliós végkielégítést szavatoló menedzserfizetéssel ülni valamely állami cégnél? Pártholdudvar beltagjának lenni, helyezkedni és visszaosztani a megfelelő számlákra? Költeni, ami megmarad, és rettegni a kurzusváltástól, az ügyészségi idézéstől, a médiától, a népharagtól és reggelente a tükörtől? Vajon irigylésre méltó karrier egy multicég helytartójának lenni, éjszakákat irodában töltve kávén és energiaitalon élni, gyomorgörccsel referálni árbevétel csökkenésről a kíméletlen igazgatótanács előtt? Álomszép fizetést kapni, jó környéken lakni, a gyerekeket fényképről szeretni , 45. születésnapon szívrohammal összeesni?
És a nők? Mi ma egy női karrier? Decens kiskosztümben rohangálni szürke , légkondicionált munkahelyeken, monitorok között szolgálni a profitérdekeket? Korosodó szingliként élni és összebújni egy nős kollégával a csapatépítő tréningen? Pasikat, kilókat és szarkalábakat számolni, éjszakákat prezentáció írással tölteni, férfiszerepben harcolni, titkon irigyelni a várandós barátnőt, önkívületben gügyögni egy másik asszony gyerekének, aztán hazamenni az üres lakásba? Karrier a celeb/média/művészvilág szereposztó díványain forgolódva előrejutni? Előre, de hová is?"
Hát ebben filmben találhatunk mindkét embertípusból. Sőt mást sem találunk csak ilyent. Két nő és öt férfi küzd kíméletlenül az állásért...
Jó film, ha ismét lenne a TV-ben majd időben jelzek. De megéri megvenni DVD-n is.
