Ma 4 éves a Morgómedve. Azért ez már nem kevés. Igaz, lassan elfogy a gyermekkorom, de azért még vannak tartalékaim. Ott van az ifjúkor a szerelmekkel, aztán az érett férfikor, na nem folytatom, a lényeg, hogy vannak még tartalékaim. És akkor még nem említettem az írói munkásságomat amelybe éppen csak belekóstoltam a - magyartanári körökben nem éppen túl magasra értékelt - banki sorozatomban. Pedig én úgy meg voltam vele elégedve. Meg még most is meg vagyok. Bár belátom, hogy a bögölyről született írás már lényegesen kiérleltebb, már-már megállapodott írói vénára utal. Sajnálatos módon a napi robot ezt az írói vénát mostanában kissé szunnyadásra kényszeríti de bízom benne, hogy hamarosan eljön az idő amikor lehetősége lesz újra legalább olyan magasságokban szárnyalni, mint mikor egy nyári nap a bögöly történetét is megírtam.
Egyelőre viszont szó sincs szárnyalásról, van viszont nappali és levelező oktatás alap és mester szinten valamint pakolászás a szobában, mert 37 év után ki kell költöznöm, hogy szorgos munkások vegyék birtokukba a terepet, hogy felújítsák az 1964-ben átadott főépületet, közte az én szobámat is. Ami mellesleg az egyetem épületei között az "Új főépület" nevet viseli. Ebből is látszik, hogy évek múltán egy új is lehet régi. A régi meg még régebbi. Mert olyan is van. 1952 körül építették, mellesleg politikai foglyok is. Ott tartottam tehát, hogy pakolok. Az egyetemet, a szobámat második otthonomnak tekintettem ami most meg is látszik. Napok óta úgy jövök el, hogy a táskám mellett egy nagyobbfajta sportszatyrot is cipelek benne olyasmikkel amik a saját tulajdonomat képezik, tehát nem kell félreérteni. Aztán volt ott sok minden aminek otthon nem jutott hely a tanszéken viszont volt, így aztán ott várta sok minden, hogy még egyszer jó legyen valamire. Nem lett. Ezek aztán 20-30 éves nyugalom után most a kukában kötnek ki. De az ördögbe is, nekem az évfordulóról kellene elmélkednem, ehelyett meg itt mindenféle pakolászásról írok, amit megírhatnék külön is valamikor mostanában.
Tehát ma négy éve írtam meg az első írásomat és azóta is írogatom több-kevesebb rendszerességgel. És több-kevesebb sikerrel. Mert érzem én is mikor sikerült jobban mikor kevésbé egy írás. De nincs mindig ugyanolyan passzban az ember. Így aztán vannak ténylegesen jól sikerült, humoros, jókedvű írások és vannak, hogy úgy mondjam, nyögvenyelősebbek is. Amikor nincsen jó hangulatom akkor inkább morgásra adom a fejem. Témát mindig szolgáltat az élet, ahogy régen mondták, a téma az utcán hever. Hát tényleg sok mindenen lehetne morogni de inkább mégiscsak megpróbálom kerülni a morgást. Tudom sokan a humorom miatt járnak vissza, szeretnék hát ennek megfelelni. Persze nem esik nehezemre, én is szeretem a humort, vidámságot és a jókedvet. Csak néha tényleg hiányzik a hangulat hozzá.
Mit írhatnék még az évforduló kapcsán? Tulajdonképpen örülök, hogy annakidején belevágtam ebbe a blog írásba. Olyan fajta ember vagyok akinek sok mindenről van véleménye és ezt szívesen meg is osztja másokkal. Olyan ember aki ha "kiírja" magából ami benne van ettől saját maga is jól érzi magát. Úgy hogy változatlanul írom tovább a Morgót és szeretném ha sokan olvasnák. Szeretném ha a régi olvasóim is megmaradnának, de mások is "felfedeznének". Egy íróember - már bocsánat a szerénytelen fogalmazásért - olvasók nélkül nem íróember. Hiszen ez az írás páros dolog: egyik ember írja, a másik olvassa. Olvasók nélkül írni sem érdemes. És én szeretném ha még sokáig lennének olvasóim, hogy ne az adathordozónak írjak. Régen íróasztal fiókot emlegettek ilyen esetben. Van fejlődés, én már adathordozót írok. Ennek jegyében búcsúzom. Köszönöm az olvasóimnak, hogy rendszeresen visszajönnek és elolvassák a Morgómedvét. Hálás vagyok érte. Jól esik az érdeklődésük. Ennek jegyében vágjunk neki az ötödik évnek! :)
