Péntek reggel - miután megírtam a filmajánlatomat - elutaztam Pécsre egy 3 napos rendezvényre. Bányászok, kohászok, és mintegy 50 erdész jöttünk össze, hogy - mint minden két évben - kicsit együtt legyünk az idén 275 éves Selmeci Akadémia szellemében. A legutóbbi Székesfehérváron volt 2 éve. Az ideit az különbözteti meg az eddigi 7 találkozótól, hogy nemzetközi volt, azaz voltak külföldi résztvevők is, leginkább Ausztriából, Németországból, Csehországból, Szlovákiából. Péntek este volt a megnyitó, aztán kellemes sörözéssel és beszélgetéssel telt az idő. Közben a színpadon a Benkóék játszottak, később helyüket egy tánczenekar vette át, így aztán a táncosabb lábúak lelkesen táncoltatták a társaságukban lévő hölgyeket. Én nem ebbe a kategóriába tartozom, így aztán leginkább beszélgettem a rég nem látott ismerősökkel, volt tanítványokkal egy-egy sör mellett.
Szombaton délelőtt volt egy kis munka is, egy értekezlet, aztán délután felvonuláshoz készülődtünk a Széchenyi téren. Buszokkal elég időben odaszállítottak bennünket így aztán volt alkalmunk egy kicsit elázni de aztán elég hamar rájöttünk, hogy egy sörözőbe beülve átvészelhetjük az időt amíg az eső elvonul. El is vonult így aztán 4 órakor elindulhatott a menet. A felvonulók között haladtak a fúvószenekarok, ha jól tudom 6 fúvószenekar volt. Voltak mazsorettek is amik kissé színesebbé tették a felvonulást. Sajnos a pécsiek vagy nem tudtak rólunk, vagy nem érintette meg őket a mi pécsi találkozónk mert alig voltak az út mellett a járdákon. Mi azért Selmecbányán hozzászoktunk ahhoz, hogy mindkét járdán tömegével álltak a helybéliek, hogy lelkes integetésükkel köszöntsenek bennünket. Hát ez itt valami miatt nagyon elmaradt. Ilyen kevés ember előtt én még nem vonultam fel, pedig - ha csak az elmúlt 10 évet nézem - mögöttem van legalább 8 selmeci felvonulás és 5 Bányász-Kohász-Erdész találkozó. Ismétlem az okokat nem tudnom, de tény, hogy nagyon kevesen voltak kíváncsiak ránk.
Azért a hangulatunkat nem nagyon rontotta el ez az érdektelenség, este jókedvűen folytattuk az előző este félbehagyott sörözgetést, beszélgetést. A délutáni kis esőtől eltekintve az időjárás nem rontotta el a találkozónkat. A hallgatók aranyosak voltak, ha dolgozni kellett dolgoztak, ha meg elvégeztek a munkájukat ők is jól érezték magukat egy-egy sör mellett. Ezek után nézzünk meg néhány képet a felvonulásról és a sátorból.
