Hát szegény apám ha ezt megérhette volna biztos elégedetten dőlt volna hátra a székében. Hát igen, - gondolta volna - szép dolog ez a demokrácia. Most már lehet itthon is pálinkát főzni. Igaz, ő eddig is főzött de más dolog az ha szabad valamit csinálni mint ha nem. Megjegyzem abban, hogy apám és anyám ilyesmire vetemdetek a bátyámmal együtt mi is ludasok vagyunk. Ugyanis nem ettük meg a ház körül termett gyümölcsöket, így azok megmaradtak, amit aztán apám sajnált kidobni. Először a dolgok úgy mentek mint ahogy az normális. Azaz a lehullott körtéből és szilvából pálinka lett a szőlőből bor. Nem sok, mert nem nagy terület volt a ház körül, de ahhoz mégis csak sok, hogy a négytagú családunk megegye. Így aztán apám minden ősszel megcsinálta azt a 20-30 liter bort amit nekünk kellett volna meginnunk mert ők egy cseppet sem ittak. Mi viszont már elég régen nadrágos emberek voltunk, nem ittunk sokat azt viszont szerettük jobbfajta borokból meginni. Így aztán bármennyire palástoltuk is, csak látszott rajtunk, hogy nem igazán jön be nekünk ez a bor. Aztán egy évben apám gondolt egy nagyot és nem csinált bort, hanem pálinka lett az egészből. Illetve volt egy kevés must amit szalicillel megpróbált tartósítani, ami sikerült is, viszont kicsit jobban meghajtott bennünket mint a friss must.
Apám ma már elégedetten dőlne hátra miközben az új kormány programját hallgatva meghallaná, hogy ezentúl otthon is lehet pálinkát főzni. Hát igen, ez tényleg jó dolog. És valószínűleg hozzá gondolná, hogy szép dolog ez a demokrácia. Ezentúl itthon is lehet majd pálinkát főzni. Legálisan. Mert illegálisan már apám évek óta főzte a nyári konyhában egy kuktából elkészített berendezés segítségével. Meg szegény anyám bűnsegédletével. Abban, hogy a szüleim szembe kerültek a törvénnyel abban egy kicsit mi is ludasok voltunk a bátyámmal, ugyanis nem ettük kellő tempóban a ház körül megtermett gyümölcsöket. Így megmaradt a körte, az alma de leginkább a szőlő. Ez volt a legtöbb. Amit apám persze sajnált kárba veszni. Én eleinte hordtam Miskolcra egy nagy táskában, de mivel akkor még nem volt kocsink vonattal mentünk haza úgy másfél havonta. Na most egy szőlő szezon tartott 2 hónapot, azaz gyakorlatilag egyszer tudtunk szőlő hozni. Természetes, hogy ilyenkor viszont apám igyekezett minél többet berakni egy úgynevezett sport szatyorba amiben mire Miskolcra értünk meglehetősen sok must is volt már. Mert hát ugye busszal be Hatvanba, onnan vonattal Miskolcra, aztán megint busszal hazáig, hát bizony törődött az a szőlő rendesen. Mi meg a feleségemmel még rá is tettünk egy lapáttal, mert Hatvanban 2 órát kellett várnunk a csatlakozásra, ilyenkor bementünk (gyalog) a városba is. Oda-vissza jól elzötykölődtünk a szőlővel. az út a Zagyván keresztül vezetett, hát gyakran volt olyan gondolatom főleg visszafelé, hogy beledöntöm az egészet a Zagyvába én meg veszek Miskolcon 2 kiló friss szőlőt. Később sem javult a helyzet mikor már vettünk egy trabantot. Itt már nem zötykölődött, nem törődött a szőlő de néhány nap múlva már nem volt igazán zamatos, sőt kicsit poshadt volt már. Ez volt az a pont amikor azt mondtam apámnak, hogy mi nem vinnénk szőlőt. Azt az 1-2 kilót megvesszük a piacon, de legalább frisset eszünk. A bátyámék sem sokat vittek belőle, nekik is megvolt az utánpótlásuk a komaasszony szüleinél. Azt hiszem ez volt az a pont amikor apám pálinkafőzésre adta a fejét. Lehet, hogy már korábban is főzött de mivel kevés körte volt nem hiszem.
