Jó már egy kis nyugalom. Az ember felkel, megpróbál kicsit rendet tenni a levelei között, besorolni az elvégzendő feladatokat, komótosan kortyolgatja a kávét miközben kissé álmosan néz kifelé az ablakon azzal a jól eső érzéssel, hogy lassan azért csak itt a tavasz. Nem mintha az előző napok programjai terhemre lettek volna. Ellenkezőleg, nagyon is kellemesek voltak.

Pénteken baráti társaságban egy kis borozgatás egy pincében, előtte egy kiváló disznótoros vacsorával, szombaton pedig egy igazi disznótor. Amibe azért kicsit bekavart, hogy  napközben volt 4 levelezős órám is. Megosztottam az időmet, délelőtt elmentem megnéztem, hogy állnak a fiatalok, utána mentem órára. Mire végeztem és visszamentem elkészült a toros káposzta is. Vagy valami ahhoz hasonló. A kérdésben megoszlottak a vélemények,  de hát ez mindig így szokott lenni ha sokan vannak rá. A lényeg hogy finom volt, jó sok hússal készült. Előtte pedig egy kis orjaleves, ami szintén jól esett a társaságnak, hiszen hajnal óta talpon voltak. Közben a kollégiumban sült a hurka és a kolbász. Mivel úgyis át kellett öltöznöm hazaugrottam, kicsit pihentem aztán következett a szakestély, aminek különlegessége hogy zsíros kenyér helyet hurkát és kolbászt eszegethet az ember.  Ami azért - valljuk be - óriási különbség.

Mint minden ilyen gyesznótort ezt is egy baráti társaság szervezte, konkrétan a Dudujka-völgyi Rókák Baráti Társasága. Az olvasók előtt ismerősen csenghet a név, időnként szoktam róluk írni, de volt már olyan is, hogy egy filmet az ő honlapjuk segítségével ajánlhattam olvasóim figyelmébe. A társaság a legrégebbi az Egyetemvárosban, 16 éve alakult. Nagyon régen eljárok rendezvényeikre - mint vendég. Tegnap este óta ebben állt be változás, ami számomra is meglepetés volt, ugyanis tiszteletbeli taggá választottak. Mikor az előterjesztést olvasták - nem tudván kiről van szó - az járt a fejemben, hogy vajon én megfelelnék-e az előterjesztésben foglaltaknak? Aztán elhangzott a név is, és én igen meglepődtem, meg meg is hatódtam. Régóta veszek részt a rendezvényeiken, soha meg nem fordult a fejemben, hogy változhat a "státuszom". Jól éreztem én magam velük így is, de tegnap óta azért már kicsit másabb a helyzet. De mivel mint Bástya elvtársnak, nekem is legfőbb erényem a szerénység, így azután itt  abba is hagyom. Megtehettem volna, hogy szerénységből nem említem meg, de akkor a legfontosabb hiányzott volna ebből a beszámolóból. Így kerek az egész, nézze el nekem hát a kedves olvasó.:)