A megjegyzések alapján fontosnak tartom megjegyezni, hogy írásomban nem is igazán a bevásárló központról írok, hanem az úgynevezett hipermarketekről. Kérem, hogy akik ezután olvassák erre gondoljanak. Elnézést a pontatlanságért.
Szerintem egy bevásárló központnak is van egy optimális mérete. Ebből a szempontból optimálisnak azt tekintem ami még nagyságával nem riasztja el a vásárlót. Tehát amikor nem riad el az intézmény méreteitől, az ezzel arányos árumennyiségtől és eleve el sem indul, mert egy ekkora nagy üzletközpontot úgysem tud bejárni annyi idő alatt amennyit rászánt a vásárlásra. Úgy meg végképp nem ér semmit az egész ha elkezdi az áruház egyik végében és megindul, majd a felénél már hullafáradt és egyébként is rettenetesen unja az egészet, tehát odalép a pénztárhoz fizet és megy haza.
Az megint nem nagyon megy, hogy ma a harmadát nézem meg, holnap a másik harmadát és három nap alatt megvan az egész, mivel ezek a bevásárló centrumok többnyire a város szélén vannak és ilyen benzinárak mellett az ember nem szaladgál minden nap oda. Ergo úgy tűnik én lemondok ezen nagyáruház látogatásáról, pontosan azért mert bazi nagy területen terül el és tényleg hatalmas árukészlete van. Én meg egyszerűen nem vállalom fel, hogy végig járjam.
Persze mondhatja bárki, hogy akkor ne járjam be. Menjek ki, vegyek meg ezt meg amazt, amire momentán szükségem van és menjek haza. Ez megint nem megy, mert ha már ott vagyok megnézem ezt is meg azt is, meg különben is nem könnyű megtalálni azt a néhány árucikket sem amiért kimegy az ember. Így aztán tényleg inkább nem megyek sehová. Illetve elmegyek a konkurenciához mert ott végig tudok szaladni az áruházon. Mert az embernek szüksége van a teljesség érzésére. Nem belekapni ide meg oda, hanem átfésülni az egész áruházat ha már ott van. Egy kivételével ezt valamennyiben meg lehet tenni, ez az egy van aminek kétszer is nekiszaladtam már és mindkét alkalommal idő előtt feladtam. Bevásárlókocsimban néhány vásárolt cuccal odaléptem a pénztárhoz, kifizettem és mentem haza.
És akkor most jutottam ahhoz a részhez amihez ugyan nem értek mert soha nem tanultam, de valahogy érzem, hogy egy áruház nagyságának igenis van valahol optimuma. Mondjuk négyzetméterben számítva. Lehet, hogy disszertáció hegyek születtek már a témában, bár a példa nem ezt mutatja, hiszen több áruházlánc is van nálunk különféle nagyságban. Most én csak négyre gondolok, abból három viszonylag könnyen átfésülhető de a negyedikhez tényleg minimum egy nap kell. Pedig ott sem úgy néznek ki a polcok mint a Szovjetunióban a brezsnyevi időkben, hogy 20 méternyi baltikumi sós heringet 14 méternyi liszt követett. Itt az árukészlet tényleg kiemelkedően nagy, nyilván hatalmas energiákat és pénzeket ölnek bele, hogy minél szélesebb árukészlettel várják a kiváló fizikai állapotban érkező vásárlókat. Akik aztán vagy végignézik a teljes árukészletet vagy nem.
Persze lehet, hogy bennem van a hiba. Lehet, hogy egyedül vagyok aki úgy gondolja ha már kimentem a város szélére akkor szeretnék minél hatékonyabb bevásárlást, azaz átfésülni a teljes árukészletet és mindent megvenni amire otthon szükség van és olcsó. Hát ha ez tényleg nem általános akkor valóban nem érdemes optimális nagyságról beszélni. Ha viszont más is úgy gondolkodik mint én akkor bizony van optimális bevásárlóközpont nagyság. Minden esetre én már kétszer futamodtam meg de ebben nyilván az is benne van, hogy én egy picikét lusta is vagyok az ilyesmire. Mindenesetre ez így nagy hirtelen kijött belőlem, igaz előtte elég sokáig érlelődött.
