Időnként rámjön és akkor horrorfilmet szeretnék nézni. Így voltam ezzel a közelmúltban is. Talán 2 hete is van már, hogy amikor átnéztem az egész heti TV műsort kiválasztottam a "Halálnak halála" c. angol-francia filmet. Az ismertetés alapján izgalmas, jó filmnek nézett ki. A vetítés idején nem értem rá, így videóra vettem, aztán egy alkalmas este felkészültem mindenféle borzalmakra és elindítottam a lejátszót. A film pergett, én meg csak néztem és az istennek sem éreztem semmiféle borzongást és izgalmat. Nyilván bennem van a hiba. Sőt kicsit zavart az is, hogy olyan meseszerű az egész. Én nem nagyon hiszek sem a szellemekben sem egyéb, a valóságot teljesen mellőző dologban, így aztán egy idő után kikapcsoltam azzal, hogy ez bizony nem jött be.
Legközelebb ezen a héten próbálkoztam, mégpedig kedden este. A "Holló" című amerikai filmet kezdtem nézni, szintén a műsorújságban olvasott ajánló kapcsán. Ezt még hamarabb kellett kikapcsolnom mint a másikat. Az még rendben volt, hogy megnyílt egy sír és kijött egy elég megviselt hulla, de aztán valahogy unalmasnak tűnt az egész. Sajnálattal állapítottam meg, hogy ez sem jött be. Most egy darabig nem fogok próbálkozni. Aztán majd telnek múlnak az évek és egyszer megint vágyom majd valami jobbfajta horrorfilmre és megint futok majd egy-két kört. Attól tartok majd akkor is hiába.
Azért elméláztam rajta, hogy vajon miért nem tudom én élvezni ezeket a horrorfilmeket? Nyilván bennem van a hiba. Mert azért ismerek embereket akik szeretnek ilyesmiket nézni. Én viszont valóban nem szeretem a meseszerű dolgokat (kivéve a mesében) ezért nem kedvelhetem ezeket a filmeket. Pedig láttam már olyan filmeket amelyek nem biztos, hogy horror filmek, de nagyon közel állnak ahhoz. Ezeket tényleg élveztem. Igaz, nem volt benne semmi meseszerű. Első helyen említem Hitchcock kiváló filmjeit a "Psycho"-t vagy a "Madarak"-at.
Aztán láttam egy igazi zombifilmet, a címére sajnos már nem emlékszem. Nagyjából arról szól, hogy egy temetőben a halottak kijönnek a sírokból és zombiként megölnek mindenkit aki a közelükbe megy. Nem kellett elmenniük sem a temetőtől, helyükbe mentek az emberek, beleértve az elpusztításukra érkezőket is. Ebben szerintem az volt a művészet, hogy bár a történet hihetetlen volt mégis végigizgultam a filmet miközben drukkoltam az embereknek hogy ne fussanak a zombik karjaiba. Most előkerestem a kazettát de sajnos hiányzik a film címe.
Utoljára említem a - szerintem szintén horror kategóriába tartozó - "Sikoly" című amerikai filmet. Ebben sincs semmi meseszerű, semmi realitást mellőző megoldás mégis végig izgalomban tartja az embert miközben vér is folyik rendesen. Aztán ennek volt második része is, meg talán harmadik is de egyik sem volt olyan jó mint az első. Mindenesetre én egy darabig nem nagyon fogok próbálkozni, kivéve ha mondjuk a Morgómedve olvasói ajánlanak valami tényleg jó horrorfilmet.:)
