Mindig is irigyeltem első főnökömet aki Erdélyből származó örmény volt, két lánytestvére még azokban az időkben is Erdélyben élt amikor én a tanszékre kerültem és munkatársak voltunk. Családjával a Húsvétot mindig Erdélyben töltötték ahol természetes volt, hogy bárányhús volt az ünnepi menü egyik meghatározó fogása.
Én is imádom a finom báránysültet, csak az a baj, hogy ritkán jutok hozzá. Életemben kétszer nyaraltunk Görögországban, ott minden étterem étlapján szerepelt a báránysült, ráadásul grillezve, természetesen nem hagytam ki. De hát ez már régen volt, a második óta is eltelt vagy 15 év, tehát ezzel én nem vagyok kisegítve. Időnként barátaimtól is kapok egy-egy darabot, ezeknek azért nagyon tudok örülni. Ilyenkor napokig bújom a recepteket, rozmaring és kakukkfű után szaladgálok, asszonyokkal konzultálok, nehogy már elrontsam a ritka csemegét. Kizárt dolog, hogy sütőben süssem meg, olyan ritka vendég nálunk a bárány, hogy meg kell becsülni, minimum roston kell elkészíteni.
Egy időben a Metróban lehetett kapni olcsó új-zélandi bárányhúst. Mohón csaptam le rá mikor megláttam a mélyhűtő pultban, meg sem fordult a fejemben mi lesz ha majd egyszer meg szeretném enni. Haza is vittem, majd átmenetileg én is a mélyhűtőben vermeltem el későbbi, nyugalmasabb időkre. A nyugalmasabb idők úgy június táján el is jöttek és én némi izgalommal vettem elő a több mint 2 kilós darabot a mélyhűtőből. Egy darabig csak nézegettem, hogy akkor most mi is legyen vele? Miután a családban rajtam kívül senki nem szereti sem a bárányt sem a birkát csak magamra számíthattam.
Kézenfekvőnek látszott hogy felszeletelem nagyobb darabokra és egy részét visszarakom a mélyhűtőbe. Sajnos ez nem volt járható út mert egy jéggé fagyott bárányt késsel felszeletelni lehetetlen. Ezután fogtam a fémfűrészemet és azzal próbáltam meg legalább 3 darabra feldarabolni de sajnos ez sem ment. Irgalmatlanul kemény volt. Megfordult a fejemben hogy elszaladok a közeli henteshez megkérem, hogy - némi borravalóért - ugyan darabolja már fel. Ezt is elvetettem azzal, hogy ha én hentes lennék én sem engednék rá a tőkémre mindenféle bizonytalan eredetű húsokat. Érintőlegesen az is megfordult a fejemben, hogy beviszem az egyetemre, van nekünk ott egy műhelyünk, abban pedig egy fűrészgép, hatalmas vasdarabokat fűrészelnek vele, talán elbánik az én mélyhűtött bárányommal is. Ezt később elvetettem mert ott minden csupa olaj, féltettem hogy a húst soha nem fogom tudni rendesen megtisztítani. Ezen kivül rajtam röhögött volna mindenki. Ott az ilyen hírek gyorsan járnak, könnyen előfordulhatott volna, hogy mire végzek már vagy húszan állnak körül.
Így aztán nem maradt más hátra mint hogy hagytam kiolvadni az egészet és szép komótosan elkezdtem feldolgozni. Reggelire képtelen voltam báránysültet enni de ebédre és vacsorára elment a dolog. Úgy számoltam, hogy a kiengedés után még három napig biztos meg lehet enni, tehát így osztottam el. Nem azért mondom de a harmadik nap már kicsit untam a sok báránysültet de azért egy grammot sem dobtam ki, mindet lenyomtam.
Egyébként újabban már viszonylag könnyű nálunk is bárányhoz jutni, csak pénze legyen az embernek. És már nem is kell kibumlizni a Metróba a Sajó partra, itt a közeli Tescóban is bárányhús hegyek voltak Húsvét előtt. Csak hát kicsit húzós az áruk. Még a legolcsóbb oldalas is 1330 Ft volt kilónként, de a többség inkább 2000 Ft vagy annál több. A bárány lapockát már 3300 forintért az ember után dobták, de a báránygerinc volt a csúcs a maga 4800 forintos kilónkénti árával.
Húsvét előtt természetesen a médiából sem maradt ki a bárány, kedvenc témája ez a szerkesztőknek. A körképre a Kossuth rádió április 7-i adásában került sor ahol a Déli Krónikából megtudhattuk, hogy a hazai báránymennyiség nagy része exportra kerül, legfontosabb partnerünk Olaszország és Törökország. Vagy Görögország. Ugyanis nem értettem pontosan mit is mondtak. Sajnálatos módon a hazai fogyasztó drágának találja a kilónkénti 3500-4000 forintos árat. Ahogy a bemondó fogalmazott, "sokakat elriaszt a bárány magas ára". Kicsit meg tudom érteni a magyar fogyasztót is. Amely bárányok egyébként többnyire exportból visszamaradt, selejtes állományból származnak. Így aztán végképp lemondok a hazai bárányokról, ha úgy adódik veszek majd ausztrál vagy új-zélandi bárányt, amit egyébként eléggé lesajnálóan említettek a hazai juhtenyésztő szervezetek vezetői. Mert természetesen őket is megkérdeztek lelkes riporterek, úgy hogy majd kissé röstelkedve fogom felzabálni ezeket az emberi fogyasztásra méltatlan messzi országból származó gyanús bárányhúsokat. Egyébként is az előző írásomból is egyértelműen kiderül, hogy nem én vagyok az ideális fogyasztó, nekem aztán - némi túlzással - tök mindegy mit eszem, csak olcsó legyen.;)
Végezetül ha már ennyi szó esett a báránysültekről kedvcsinálónak vessünk egy-egy pillantást az alábbi képekre. Hát nem gyönyörűek? :)
