Amikor tavasszal egy kalap pénzt költöttem új kerítésre azt hittem én fogom eldönteni mikor jöhet be kutya portára és mikor nem. Beleértve Morzsiékat is. Sajnos nem így lett. Egyelőre nem tudom kizárni őket. Ami nem jó, mert zavarják az ember éjszakai nyugalmát. Nem csak az enyémet, a szomszédokét is.
Morzsiékkal ugyanis amennyire jó együtt lenni napközben, annyira rossz éjszaka. Morzsiék napközben húzzák a lóbőrt, éjszaka viszont csak szunyókálnak, hogy az első szokatlan zajra elkezdjenek ugatni. Tehát amikor úgy gondoltam, hogy rendbe hozatom a kerítést az vezérelt, hogy napközben lehetnek nálam amennyit akarnak, de este haza kell menniük. Eleinte működött is a dolog. Eljött az este, kiballagtam a ház elő, természetesen ők is jöttek utánam. Aztán én szépen visszaléptem és becsuktam a kaput. Ők meg néztek, hogy most akkor mi van? Aztán miután én bementem, néhány perc után ők is megiramodtak hazafelé. Reggel meg kinyitottam a kaput, a gazdi meglátta és már engedte is ki őket. Idilli állapot volt. Én nem sajnáltam a kerítésre költött pénzt mert nekik volt otthonuk, nekem meg volt nyugalmam. Éjszaka otthon voltak, napközben meg nálam vendégeskedtek.
Aztán 3 napja homokszem került a gépezetbe. Én beálltam a kocsival az udvarra, megyek ki a portáról, Kismorzsi engedelmesen jön velem, Morzsi viszont megy be az autó alá és nem is volt hajlandó kijönni alóla, hiába csapkodtam a bokrokat a kocsi mellett. Nyilván, hogy ekkor már Kismorzsi is bent tölthette az éjszakát. Ami nyugalmas volt, mindvégig csendben voltak.
Tegnapelőtt megint az autó alá bújt a Morzsi, igaz ezt megelőzte némi futkosás is. Az történt ugyanis, hogy szépen kisétáltunk a kapu elé, aztán amikor vissza akartam sompolyogni a telekre Morzsi résen volt és gyorsan beslisszolt előttem, egyenesen a kocsi alá. Az előző napi tapasztalatok alapján már nem sokáig erőltettem a kijövetelt, megint ott maradtak éjszakára. Annyi változás volt, hogy már volt megugatni való is.
Tegnap viszont megint kisétáltunk a telekről, most nagyon óvatos voltam, kicsit tovább nézelődtem, Morzsi is gyanútlanabb volt mint előző nap, így aztán sikeresen beslisszoltam előle a kapun. Amit aztán gyorsan lelakatoltam és leültem olvasni a teraszon. Olvasgatok de azért fél szemmel láttam, hogy Morzsi a szomszéd telek felől "kóstolgatja" a kerítést. Megpróbál átbújni alatta de a kerítés elég szoros, tehát nem enged. Legalább másfél óra telt el a kizárásuk óta még mindig látom, hogy próbálkozik. Aztán elkezdtem vacsorázni Morzsi közben eltűnt. Szép komótosan vacsorázom, egyszer csak boldogan, heves farokcsóválásokkal megérkezett Morzsi. A hiper-szuper kerítés ellenére. Első felindulásomban felkaptam és átpakoltam a kerítésen. Ott ahol bebújt a kerítésdrót alatt. Ahol bizony kicsit lazább volt mint máshol, így tudott átférni alatta. A lazaság ellenére sem mehetett könnyen de nem ismeri Morzsit az aki azt hiszi könnyen feladja. Így aztán kinyitottam a kaput és beengedtem Kismorzsit is. Hogy milyen volt az éjszakám? Hát milyen lett volna? Pocsék.
Ma itthon alszom, holnap viszont megoldom ezt a kerítés dolgot. Útközben veszek olyan kis valamiket amiket a sátorozók használnak és a földhöz rögzítem néhány ponton a kerítést. Nehogy már ezek a kutyák döntsék el, hogy hazamennek-e éjszakára vagy nem. Nagyon optimista vagyok a megoldás sikerét illetően. Majd beszámolok az eredményről.
