Feladtam a dolgot Mályiban. Valóban igaz, hogy ha egy drótkerítést a föld fölé húznak ki akkor a kutyák ha be akarnak jönni bejönnek, mert addig ásnak a kerítés alatt amíg be nem férnek. Így történt most is. Egy olyan szakaszon ahol nem volt kerítéscsere Morzsi ásott egy lyukat, azon ő meg a Legkisebb átmásztak, szegény Kismorzsi meg csak szaladgált a kerítés túloldalán mert nem mert nekivágni ennek a kalandnak. Szegény Legkisebb a sebes tomporával persze átküzdötte magát.

Egyébként a másik ok ami miatt feladtam ezt a harcot az volt, hogy nem akartam, hogy szegénynek ismét megsérüljön a tomporán lévő sebe, amit most már látom, valószínűleg egy nagyobb kutya okozhatott. Azt sem zárom ki, hogy olyan kutya volt amit nem igazán szabad tartani nálunk. De bizonyítani nem tudom. Egy a lényeg, hogy ha én mindenféle kerítés alatt való közlekedésre kényszerítem őket nem biztos, hogy használok a legkisebb kutyus sérülésének.

Így aztán éjszakánként szívok mint a torkosborz. Mert azért ugatnak ezek eleget. Jó, az én kutyáim is már, mit finnyáskodok itt? Viszont úgy gondolom otthon a megszokott környezetben kevesebbet ugatnának. Azon kívül azt is gondolom, hogy a gazdi jobban hozzá is van szokva ehhez a dologhoz.  Na mindegy ez van, ha ugatnak hát ugatnak.

Egyébként érdekes felfogása lehet ennek a Morzsinak. Azért írom, hogy neki mert ő a hangadó, a másik kettő csak követi. Szóval amilyen boldog pofával jelent meg azok után, hogy kizártam, nyilván azt hiszi, hogy gonosz erők állhatnak közénk amikor bezárul a kapu és ők kívül maradnak. Tehát ha ő ezeket az erőket leküzdi és visszajön ennek mindketten örülni fogunk. Szerintem ezért jelent meg mellettem olyan diadalmas pofával és boldog farokcsóválással amikor a kerítés alatt kiásott lyukon ismét átküzdötte magát. Kissé megzavarhatta ugyan, hogy első felindulásomban átpakoltam a kerítésen, de nyilván később ezt is feldolgozta. Egyébként ez volt az a pillanat amikor eldöntöttem, hogy nem hajkurászom őket tovább.

A napaljaink viszont békességben és szeretetben telnek. Én kicsit rákaptam az akciós füstölt csülökre mert egy-egy csülökcsont igen sok örömet tud okozni nekik. Morzsi elkezdi rágni, de néha a Kismorzsi is hozzájut. Rágják egy darabig, aztán abbahagyják. Aztán megint rákezdik. Napokig elvannak vele. Morzsi a legöregebb, de rendet tart köztük. Mindig ő mondja meg mi történhet a portán. Ha nem tetszik neki valami igen csak rámordul a másik kettőre. Azok meg riadtan térnek ki előle. Természetesen a csontot is ő rágja legtöbbet azokkal az öregecske fogaival.

Mikor a legutóbbi csülökkel végeztem direkt a Kismorzsi szájába raktam, el is indult vele a bokrok felé. Valahová eldughatta de nem sokáig volt az övé. Megjelent valahonnan Morzsi is, látom, hogy szép csendben elindult ő is a bokrok felé. És megtalálta. Hogy ezek után hogy fognak megosztozni a csonton nem tudom, de azért sejtem.

Végezetül néhány kép, hogy kicsit hangulatosabb legyen ez a beszámoló. Az első 3 képen Morzsi küzd a csülökcsonttal, alsó kettőn Kismorzsi. A csontok nem ugyanazok.