Egy kicsit elmaradtam, elnézést. Úgy gondoltam, ha már nyugdíjas vagyok kimegyek Mályiba és addig nem is jövök be amíg ez a hőség tart. Ez nagyjából így is volt, tegnap este jöttem haza. Igaz, kétszer bejöttem a városba, de csak az egyetemig jutottam el. Ott megnéztem a leveleimet, a legsürgősebb dolgokat elintéztem és mentem vissza. Mondjuk ez sem volt kevés idő mert a tanszéki gépem egy 9 éves jószág, aztán valahogy úgy van vele, hogy ha sokáig nincs bekapcsolva akkor sok idő kell ahhoz is, hogy észhez térjen. Tehát 2-3 órámba telt az amire itthon mondjuk egy óra is elegendő lett volna. Ráadásul a klímaberendezést sem tudtam bekapcsolni, így aztán tényleg téboly volt ez néhány órás otttartózkodás is.
Azért a közel egy hét jó volt Mályiban. Igaz, jó meleg volt de azért ott ez a kánikula is könnyebben elviselhető. Bár a házban is 32 fok volt, de azért mégsem egy betondzsungel vett körül, mintha itthon maradtam volna. Eltekintve a melegtől jól éltünk a kutyákkal. Odafelé menet beszereztem egy csomó csirke far-hátat a Cora-ban, ezt eszegettük néhány alkalommal. Ezt ők is szívesen ették, meg én is. Igaz én csak az elején mert az első 6 darabos széria után én már szívesebben ettem volna valami mást. De szolidaritás is van a világon, így aztán mikor mentem vissza az egyetemről csak vettem megint egy nagyobb adagot. Mondjuk sok baj nincs vele, felteszi az ember egy lábasban, tesz hozzá egy kis sót meg Delikateszt, aztán másfél óra múlva kész is. Kenyér nélkül, paradicsomból, paprikából és uborkából készült salátával kiváló ebéd. Enyém a hús, Kismorzsiéké meg a csont és a bőr. Amit ők egyébként imádnak. Igaz, tegnap nagyon jóllakhattak mert a mosogatásnál fedeztem fel, hogy maradt még egy darab bőrke, kínáltam is Kismorzsinak, de nem kellett neki. A Legkisebb Morzsi is 4 részletben nyelte le, pedig ez máskor egy nyelésre le szokott menni.
Az az igazság, hogy far-hát is van többféle. Amit a Cora-ban adnak az nyak nélküli, a falusi boltban viszont nyakkal együtt adják, amin ráadásul még egy szép nyakbőr is van. Nem beszélve arról, hogy szerintem odacsempésznek még egy kis plusz bőrt is. Ezért aztán egy 3 far-hátból álló ebéd igencsak elegendő mindhármunknak. Na egy ilyen ebéd után nyomta le olyan nehezen az egyik azt a kis darab bőrt.
Amikor nem ettünk akkor olvastam meg videóztam. Elolvastam egy Fejes Endre kötetet, igaz ezt csak a "Jó estét nyár, jó estét szerelem!" miatt vettem ki a könyvtárból, de elég sok jó dolog volt még benne, úgy hogy kiolvastam a teljes könyvet. Közben meg azon morfondíroztam, hogy szerintem mennyivel jobb író volt Fejes Endre mint Ottlik Géza, mégis őt tartják jobbnak. Ez egyébként úgy jön ide, hogy nemrégiben végre elolvastam az "Iskola a határon" című könyvét és nem voltam elájulva tőle. A híre alapján hatalmas várakozással álltam neki, aztán egy nagyot csalódtam. Nem egy rossz könyv, de nem is akkora durranás mint amilyen híre van. Mint ahogy képtelen voltam végignézni az írásai alapján készült "Hajnali háztetők" és "A Valencia rejtély" című filmeket is. Pedig az előbbinek kétszer is nekifutottam. Hát van ilyen, biztos bennem van a hiba. Viszont Fejes Endre írásait szeretem és élvezettel olvasgattam.
Kicsit csalódtam viszont Vaszilij Suksin novellájában a "Vörös kányafá"-ban. Bár nem pontosan fogalmaztam, szerintem Suksin írása hiba nélküli, itt a fordítás az amely nem képes visszaadni az írás eredeti hangulatát. Eredetiben nincs meg nekem, így nem is tudom összehasonlítani, de emlékszem a filmre, amit szintén ő rendezett, ezért merem leírni amit leírtam. Természetesen a fordító személye meghatározó egy irodalmi alkotásnál és mi egy kicsit el vagyunk kényeztetve mert Makai Imre és Rab Zsuzsa hozzászoktattak bennünket a kifogástalan fordításokhoz. Ez sem rossz, de mégsem érzi azt az olvasó amit éreznie kellene.
Most egyelőre maradok itthon, az idő is inkább erre való. Holnap este szakestélyre megyek, az egyik hallgatói baráti társaság most ünnepli megalakulásának évfordulóját. Jövő héten meg egy konferencia lesz az egyetemen. Én már ugyan nem vagyok érintett sem a szervezésben sem pedig a részvételben, viszont jönnek lengyel és erdélyi barátaim, velük azért szeretnék találkozni.
