Sajnálatos dolog, hogy már 23 ember halt meg Csehországban metilalkohol mérgezésben. Remélem megtalálják azokat akik vétkesek ebben a dologban és súlyosan megbüntetik őket. Az áldozatokat nem merem megróni még igen kis mértékben sem, mert nem ismerem a körülményeket. Ha az olyan üvegben volt amilyenben a boltokban is árulják az italokat az bizony megtévesztő lehet.
Megmondom őszintén mikor úgy 8 éve ukrán barátomtól (bolti üvegben, zárjeggyel ellátva) ajándékba kaptam egy üveg konyakot én is gyanakvással szemléltem. Főleg azok után, hogy az orosz TV kék fény jellegű műsorában már láttam riportokat, amelyek arról szóltak mi mindent adnak el lelkiismeretlen emberek az orosz italpiacon. Mint mondtam én is gyanakodva nézegettem az üveget, de aztán csak megkóstoltam, sőt apránként (több mint fél év alatt) meg is ittam az egészet. Mondjuk a bizalomhoz hozzájárult az is, hogy akitől kaptam magamfajta ember, nem tételeztem fel róla, hogy bizonytalan helyen vásárol konyakot, főleg ajándékba. Azért az életben voltam kicsit nehezebb helyzetben is. Elmesélem.
Van már vagy 25 éve, hogy egyetemünkről egy csoport látogatott a moszkvai társegyetemre. Olyan csere alapon. 20 fő kiutazott, majd fogadtunk mi is 20 főt. Én akkor már csak besegítettem, így aztán csak néhány napot kísértem őket. A néhány nap is elég volt azonban, hogy kicsit jobban összebarátkozzam 4 kollégával. Olyannyira, hogy meghívtam őket otthonra is. Orosz módra fogadtuk őket. Órákig csak mondtuk a tósztokat, ittuk a vodkát, ettük az apró harapnivalókat. Aztán a főtt étel következett, úgy ahogy illik, majd a tea. Jól érezték magukat a vendégek, mi háziak is. Aztán elkísértem őket a kollégiumba és másnap reggel folytattuk a közös programot.
Telt múlt az idő, egyszer csak Moszkvába kellett utaznom. Természetesen mind a négyen úgy gondolták, hogy viszonozniuk kell a szívélyes vendéglátást. Nem is volt abban hiba. Ketten otthonukba hívtak, a családjaikkal folytattuk ott ahol Miskolcon abbahagytuk. Egy valaki, egy idősebb filozófus kolléga vendéglőbe hívott meg, egyszer együtt ebédeltünk. Aztán a negyedik kolléga érdekesen oldotta meg ezt a visszahívást.
Ő az egyetemre a laboratóriumba hívott meg. Nyilván ő is lakott valahol, a családi körülményeit nem ismertem. Én akkor arra gondoltam, hogy lehet hogy otthon nem szeretik ha vendéget visz, a vendéglátást viszont illik viszonozni, maradt a vendéglő mint lehetőség vagy a laboratórium. A vendéglőt lehet, hogy azért vettette el mert ott azért a bejutáshoz 1-2 órát kellett várakozni a bejárat előtt. Így viszont a laboratóriumba meghívta a másik három társunkat is. Így aztán voltunk öten.
Volt itt is minden ami egy ilyen vendégséghez kell. Halak, kaviár, kolbászok, sonkák stb. Talán a saláták hiányoztak, mert azokhoz azért asszonykéz kellett volna. Elkezdtünk beszélgetni, időközben itt is elhangzott egy-egy tószt, és persze ittuk a vodkát rendesen. Aztán egyszer csak ketten átmentek egy másik helyiségbe és visszatértek a meleg ételekkel, amelyek szemmel láthatóan sütőben sültek. Alapvetően húsos ételek voltak, megfelelő köretekkel. A sütők persze nem sütők voltak, hanem ipari kemencék amelyekben többnyire kísérleti darabokat melegítenek és hevítenek. Mindenesetre a mi meleg ételeink is finom puhára sültek a tégelyek és egyéb műszaki eszközök helyén.
És most jön az amiért ezt az egészet elkezdtem. Ugyanis az történt, hogy elfogyott a vodkánk. Mondjuk ittunk is rendesen. És akkor a fiúk elmentek valahová és visszajöttek egy üveg edénnyel, egy 5 literes ballonnal, amiben meglehetősen sok vízszerű folyadék volt és ebből készítettek vízzel alkalmi innivalót. Íze nem sok volt. Aztán mikor a kezembe nyomták a poharat, ahelyett hogy ittam volna hosszasan és elmélyülten néztem a poharat. Nyilván az én cimborám kitalálhatta, hogy mire gondolok, mert megnyugtatott, hogy ez nem az, nyugodtan igyam meg. És miután ők ittak belőle én sem hezitáltam tovább. Gondolom tudták, hogy mit iszunk. Nem is lett semmi bajom az égvilágon. Azért ha nem ők kínálják biztos hogy nem kóstolom meg.
Úgy érzem kellő óvatosságot tanúsítottam, amire szükség is van, ha nem originál csomagolású italt iszunk. És főleg egy egyetemi laboratóriumban. Szerencsére ritkán hallunk ilyen esetekről mint ez a csehországi, de mindig résen kell lenni. Ez az igazság.
