Könyvtár és a város
Elérkeztem az utolsó részhez. Igaz, kissé nehezen, elnézést kérek érte. Néha van úgy, hogy összejönnek a dolgok az ember nem is érzékeli, hogy milyen gyorsan telnek a napok.
A múltkor a bányajárásról írtam, amit olyan ügyesen megoldott az én ottani patrónusom. A hatóságok biztos nem dicsérték volna meg érte, de ekkor már 1988 végét írtunk, már ott is érződött azért a glasznoszty szelleme. Mert arra azért nem gondolok, hogy a hatóságok ne tudtak volna a mi kis kiruccanásunkról. Aztán mikor ez is megvolt most már tényleg csak a könyvtár maradt ahol hasznosan el tudtam tölteni az időt, szabad időmben pedig császkáltam a városban. Csak úgy gyalogosan. Bár a piacra talán busszal mentem ki. Meg igen, a temetőbe is. Ezt a temetői látogatást gyorsan elintézhetnénk, egyszer már írtam róla, elég félelmetes ügy kerekedett belőle. Javaslom aki még nem olvasta fussa át. Itt megtalálja.