Kicsit bajban vagyok, mert tegnap mikor az erkélyen olvasgattam még több bosszúság ért, azonban most már csak egy jut eszembe. Bízom benne, hogy mire az írást befejezem eszembe jut még legalább egy. Szóval arról van szó, hogy olvasom az újságban, hogy Franciaországban meglincseltek egy román férfit és az ügyben vezető államférfiak is tárgyalnak. Hát a dolog jogos, ha idegen ország polgárait lincselik meg akkor egy rendes ország eljár polgárai érdekében még akkor is ha a szerencsétlenen már nem lehet segíteni. Aztán olvasom tovább, és kiderül, hogy az illető még él, kómában van. Tehát meglincselésről szó nincs, csak legfeljebb súlyos testi sértésről, konkrétan úgy megverték az illetőt, hogy most élet halál között lebeg. Reméljük ha nem is gyorsan, de felépül majd. Tehát a meglincselés szó ez esetben helytelen, mint ahogy az áldozatnak sincs joga gyilkost kiabálni, és ebben van is valami, hiszen ő még él. Hogy valami humort is belecsempésszek ebbe a komor témába.
Viszont megér egy misét az újságíró fogalmazása is. Tudniillik ha azt írja, hogy meglincseltek valakit akkor az azt jelenti, hogy az illetőt agyonverték, vagy felakasztották, vagy egyéb módon megölték valakik, többnyire nyilvános helyen, többek közreműködésével. Vagyis itt a meglincselni szó alkalmazása kimondottan megtévesztő. Én úgy gondolom két eset lehetséges: vagy az újságíró tájékozatlan, vagy ismeri a szó jelentését csak úgy gondolja ez még belefér. Ha bármelyik is igaz, akkor itt nagy baj van.
Sajnos nem jutott eszembe, hogy min akartam még morogni, így aztán megírom, hogy sűrű szombatom volt. Délelőtt az egyik diák baráti társasággal voltam, kellemesen elbeszélgettünk egy-egy sör mellett míg elkészült a csilis bab, aztán még üldögéltem egy kicsit és átballagtam egy - a közelben főzőcskéző - másik baráti társasághoz, ahol néhány óra múlva elkészült a tarhonyás hús is. Természetesen mindkettő a szabadban, bográcsban. Egy rendesebb adaggal ebből is elfogyasztottam és siettem haza, hogy visszaérjek a délelőtti társaság szakestélyére. Vissza is értem, jól is éreztem magam. Igaz enni meg inni már nem nagyon tudtam, de a nótázáshoz nagy kedvem volt enélkül is, meg a szakestélyt is élveztem. Ezen a héten péntekre van még egy szakestély meghívásom, illetve egy úgynevezett nedves estre is mehetnék, de nyilván csak az egyikre tudok elmenni, aztán úgy tűnik kitör a szünet. A nedves est egyébként olyan mint egy szakestély, csak kevesebb kötöttséggel jár. Kiöltözni oda is ki kell.
Lehetne menni Mályiba ha egy kicsit tartósabban lenne jó idő, de sajnos ez nem áll fenn. Ha jól meggondolom 6 hét maradt az igazi nyárból, még két hét ebből a változékony időjárásból és nem lesz értelme kiköltözni. Idáig csak füvet nyírni jártam ki, meg egy-két alkalommal olvasni. Csak úgy az udvaron. A hűtőt bedugtam, hogy legyen hideg italom, de takarítás még nem volt. Állítólag jönnek ki Kismorzsiék is (mint megtudtam a gazdiék albérletben laknak Miskolcon) de én már nem akarom zavarni az életüket. Tavaly ugyan átszökött a legkisebb kutyus, nem is akart hazamenni, de aztán csak hazavitték. Én direkt úgy közelítettem meg a telket, hogy ne előttük menjek el, ez idén is így lesz.
Hát nem jutott eszembe amit tegnap akartam írni. Nem baj, legközelebb felírom majd. De legalább leírtam mi van velem.
