Morgómedve

Ismét itthon vagyok és készülök a Szilveszterre. Egyelőre csak gondolatban, kimozdulni még lusta voltam, előbb utóbb viszont ki kell, minimum a közeli Tescóig. Kicsit üres a hűtőnk, bár ennek is megvan az előnye, kevesebbet eszem. Egyébként megdicsérem magam, a karácsonyi ünnepekben is visszafogtam magam, magam is csodálkoztam magamon. Végre eljutottam oda, hogy csak akkor eszem ha éhes vagyok. Régen ez úgy működött, hogy ha eljött a reggeli vagy az ebéd vagy a vacsora ideje én ettem. Most már ez nem így van. Ha nem vagyok éhes nem eszem. Mérlegelek minden kalóriát amit bejuttatok a szervezetembe. Vagyis igyekszem kevesebbel is beérni. Úgy gondolom ezt hívják szemléletváltásnak. Túlzottan nem esik nehezemre. Egy dolgot nem tudok még, éhesen lefeküdni. Ilyenkor bizony ki kell mennem a konyhába enni egy keveset. Szerencsére az ilyen esetek ritkák. Megpróbálom úgy időzíteni a vacsorát, hogy lefekvésig már ne legyek éhes. Ez meg jól megsaccolható: ha volt délutáni alvás akkor ez éjfél körül van, ha nem volt akkor viszont 10 óra körül térek nyugovóra. Így aztán sikerült egy keveset leadnom. Szilveszterkor nagy duhajkodás nem lesz, így nagy dínom-dánom sem várható. De ez még odébb van, majd meglátjuk. Majd beszámolok róla.