Mindenekelőtt kezdjük egy kérdéssel: visszaadna-e a kedves olvasó 3 millió forintot jogos tulajdonosának ha ő találná meg? Jó kérdés, első blikkre én sem tudom a választ, de nem is töröm rajta a fejem, mert nem én vagyok az, aki a táskát megtalálta. De nem is ez a lényeg, ezt mindenki maga döntheti el.

A kérdés annak kapcsán merült fel bennem, hogy egy miskolci férfi elveszítette autóstáskáját, amelyben több mint 3 millió forint volt. A táskát megtalálta valaki, egy becsületes megtaláló, aki bevitte a rendőrségre. Tehát a történet szerencsés véget ért. E helyről is dicséret és elismerés illeti a megtalálót becsületességéért. Mi meg gondolkozhatunk rajta, hogy vajon mi mit tettünk volna hasonló esetben.

Engem viszont meglep az a hanyagság, ahogy az egyik fél ezt a 3 millió forintot kezelte. Ennyi pénz már megérdemelt volna egy komolyabb táskát is, amelynek szíját például átveti magán az ember. Mentségére legyen mondva, hogy fiatal ember, 31 éves, tehát sok élettapasztalata nem lehet. Például bizonyára soha nem hallotta senkitől, hogy úgy veszítette el az autóstáskáját, hogy a a kocsi tetejére tette, ugyanúgy mint ő, aztán ottfelejtette. Nekem van olyan kollégám aki így veszítette el minden iratát és némi készpénzt is. Ne tudja meg a kedves olvasó, hogy mennyi macerával, fáradtsággal és pénzzel jár pótolni az iratokat.

Volt nekem is egy időszakom amikor szemrebbenés nélkül feltettem az autóstáskámat az autó tetejére míg kinyitottam az autót vagy bepakoltam. Nem vagyok benne biztos, de lehet hogy a munkatársam esete vezetett oda, hogy régóta semmit nem teszek a kocsi tetejére, nem hogy autóstáskát. Egyébként is leszoktam az autóstáskáról. Haszontalan dolognak tartom, ha már megvan telepakolja az ember mindenfélével amiről azt hiszi, hogy szüksége lesz rá, mellérakja az iratait és a pénztárcáját is és hordja, viszi magával mindenhová ha kell, ha nem. Én ezen a téren újítottam: a pénztárcámba beraktam a személyi igazolványt, a lakcímkártyát, a jogosítványt és a forgalmit, a többi meg elvan otthon az íróasztal fiókban.

Persze nem mindig volt ez így. Egy időben én is nagyon ragaszkodtam az autóstáskához. Ezzel jártam-keltem, hol leraktam, hol felvettem, ami elég kockázatos volt mondjuk egy bevásárló központban, de szerencsém volt, nem hagytam el. Jelentősen nőtt a biztonság amikor kaptam ajándékba egy ízléses láncot mindkét végén karabinerrel. Egyik végét beleakasztottam a táska valamelyik fém alkatrészéhez, a másikat pedig többnyire az övemhez rögzítettem. Vagy az óraszíjamon lévő fém részekhez. Így ha például letettem a táskát azért hogy mindkét kezemet használhassam soha nem állt fenn a veszély, hogy ottfelejtem. Tényleg nagyon praktikus darab, én Németországból kaptam. Kicsit erősebb kivitelűt lehet kapni olyan boltokban is ahol például kutyák számára árulnak dolgokat. Még ma is használnám ha autóstáskát hordanék, de mint írtam ez már nem így van.

Visszatérve az írás elejére, ha valaki szívesen elolvasná az elveszett pénzről szóló tudósítást itt megtalálja.