Úgy tűnik idén is elmarad a kávézás Bécsben az amerikai levelezőtársammal. Úgy volt, hogy idén befizet valami európai társasutazásra, amelyben Bécs is szerepel és nekem csak oda kell kimennem, hogy megigyuk végre azt a kávét a Mariahilfer strassén. Elmarad, mert a munkatársa kilépett, egyedül maradt a templomban ahol dolgozik és nagyon sok a dolga. Tavaly még azt írtam volna, hogy hát nem bánom, idén viszont már szívesen túlestem volna rajta. Már csak azért is mert annyira komoly volt a szándék, hogy nagyon beleéltem magam.
Igaz az angolul való beszéd még most is riasztott, de bíztam benne, hogy az éles helyzet meg a kényszer kihozta volna belőlem a tudásom. Voltam én már hasonló helyzetben, néhány éve mikor a kanadai rokon itt volt az amerikai jövendőbelivel (akiből végül is nem lett jövendőbeli pedig aranyos asszonyka volt) a pályaudvaron a vonatra várva már az angol igeidőkről értekeztem vele, nagyvonalúan megjegyezve, hogy szerintem az angolok is csak az egyszerűbbeket használják, ami azért nagyképű duma, mert gőzöm sincs, hogy mennyit használnak, hiszen annyira nem tudok angolul. Úgy hogy a bécsi utazás idén elmarad, talán majd jövőre. Addig is erőt gyűjtök.
