A minap utaztam a buszon, előttem egy 4 üléses hely volt. Háttal egy házaspár ült, szemben meg egy férfi és egy nő. Lehet, hogy ők is házaspár voltak, de ez nem is lényeges. Én rendezkedtem a táskámban, beleértve a bugyellárisomat is. Aztán egyszer csak kiesett egy pénzérme, leesett a padlóra majd előre gurult a négyes ülés alá. Illetve nem is alá, hanem oda, ahol szabadon látható volt. Nem gondoltam rá, hogy az ülések alá ereszkedjem és megkeressem, túl nagy hajcihővel járt volna. De a dolog megoldódott magától is. Az előttem lévő nő lehajolt, felvette majd mosolyogva eltette. Valami jópofaságot is mondhatott, mert a szemben lévők elmosolyodtak. Én nem értettem, csak hallottam, hogy nem szó nélkül tette el. Meg sem kísérelte, hogy megkeresse a pénz gazdáját, ami azért mohóságra vall. Gondolom nem arra gondolt, hogy az úr adta. Innentől már bosszantott a dolog, főleg, hogy nem tudtam, hogy hány forintom bánta ügyetlenségemet. Lehet, hogy egy százas volt, de lehetett kétszázas is. Bár az ilyen egy 5 forintosnak is nagyon meg tud örülni. Mindenesetre ez a nő szemrebbenés nélkül (amit persze csak feltételezek mert nem láttam) elrakta a "talált" pénzt.
Mikor szálltak le szemügyre vettem, 50-60 között nő volt, elég csúnyácska. A hozzátartozó férfi korban hozzáillett, meg stílusban is. Látszik az egy emberen. A szemén, a tekintetén leginkább. Zsák és a foltja. Hát így jártam én ezzel az elgurult pénzérmével.
Egyébként nagy meleg van itt a végeken is, de megfogadtam, hogy nem fogok morogni. Nyár van, most van ideje a melegnek. Jobb híján alkalmazkodom. Rendszeressé tettem a délutáni alvásokat, az így elveszett időt este pótolom, éjfél előtt nem alszom el. Kint az erkélyen egy lámpa mellett prímán lehet olvasni éjszaka is. Meg hajnalban ha felébredek nem alszom rögtön vissza, egy-két órát ellopok a hajnalból is. Aztán így megvagyok a meleggel is, ami a hírek szerint nem tart már soká. Hát nem fogom bánni ha egy kicsit hűvösebb idő jön majd.
