Ez a macskakaja bejött. Igaz, nem az első alkalommal, első este nem nyúlt hozzá a sündisznóm, a második este viszont 10 tájban éppen kinéztem amikor falatozott. Mindet nem tudta megenni, de aztán reggelre elfogyott a maradék is, hogy ki ette meg nem tudom. Lehet, hogy többen is vannak. Tegnap este mielőtt bejöttem megint raktam ki, gondolom elfogyott az is. Egyébként úgy olvastam, hogy nem ilyenkor van nekik szükségük segítségre, hanem tavasszal és ősszel, gondolom most nyáron nélkülem is elboldogulnak. De hát az élet ilyen, most tudok velük foglalkozni. Persze ha a dolog arról fog szólni, hogy késő este meg éjszaka megeszik felhagyok a dologgal, hiszen nekem is kell valamit profitálnom ebből az egészből. Főleg úgy, hogy nincsenek is rám szorulva. Nem simogatni akarom őket, csak jöhetnének kicsit hamarább is vacsorázni.
Raktam ki vizet is, erre rákaptak a feketerigók is. Illetve lehet, hogy csak egy, nem nagyon lehet őket megkülönböztetni. Mindenesetre jön, iszik, aztán beleáll a tálba és kicsit fürdik is.
Egyébként elgondolkoztam rajta hogyan éli meg a sündisznó ezt az egészet. Gondolom ha én nem adok neki enni egész éjszaka keresi az ennivalót, aztán reggelre vagy jóllakik vagy nem. Ez olyan lehet mintha nekem kellene kolbászkarikánként összeszedni a napi betevőt, ami eltartana egész nap. Aztán egyszer csak találnék 2 szál kolbászt mindjárt kora reggel, megenném, aztán mehetnék vissza aludni. Lehet, hogy a süni is így van vele. Úgy hogy lehet, hogy lassan felhagyok ezzel a macskakaja kihelyezéssel. Nyár van, csak ellustulna. De majd még meglátom.
Egyébként most kicsit elromlott az idő, az eső is esett, de nem vészes. Nyár van, előbb utóbb a nap is kisüt majd.
