Az elmúlt egy hónapban 2 alkalommal is bemutattak a TV-ben egy-egy rövid videó felvételt, ahol 80-100 szarvasból álló csorda haladt át az úton. A felvételt autósok készítették miközben várták, hogy az utolsó szarvas is átszaladjon a másik oldalra. Én új jelenségként értékelem a dolgot, nem emlékszem rá, hogy korábban ilyen felvételeket láttam volna. Én nem is tudom hogy megy ez. Elkezd néhány szarvas futni, aztán a többiek is csatlakoznak? Vagy gyülekeznek valahol és egyszer csak elindulnak? Egyikre sem tudok magyarázatot, én mindig úgy tudtam, hogy a szarvasok nem csordába verődve élik az életüket. Kivéve persze az etetőnél télen, de az is csak az evés idejére szól. Mindenesetre furcsa.
Egy hasonló élményem nekem is van, igaz, csak 2 szarvassal. Két szovjet professzor vendégeskedett az egyetemen. Az egyik egy filozófus volt, a másik egy bányagépész. A kísérést közösen szoktuk megoldani, én elvittem kirándulni a filozófust is, ők meg elvitték a mi bányagépészünket. A kör bővülhetett más tanszékekre érkezőkkel is. Ezúttal hárman ültünk be a Trabantomba, hogy leugorjunk Egerbe. Ott mindig van mit nézni, ha elfogytak a miskolci látnivalók mindig ott kötöttünk ki következő lehetőségként.
Én úgy gondoltam, hogy menjünk a Bükkön át, hadd lássanak egy kicsit a magyar erdőkből is. Valahol Lillafüred és Eger között félúton egyszer csak azt vettük észre, hogy jobbról balra 2 hatalmas szarvas fut át előttünk az úton. Erdőben voltunk, hirtelen bukkantak elő az erdőből, ugyanilyen hirtelen tűntek is el. Még jól emlékszem, körülbelül 5-6 méterrel előttünk futottak át. Ha kicsit gyorsabban megyünk akkor nekünk annyi. Nem mentünk ugyan gyorsan, de ezek a szarvasok nagyon testesek voltak. Az én 650 kilós papírjaguárom esélytelen lett volna egy ütközés során. Még velünk együtt is. Így viszont megúsztuk. Egy darabig még hüledeztünk, aztán napirendre tértünk a dolgok fölött. Főleg mert hamarosan meg is érkeztünk Egerbe. Azért ha ilyesmiről hallok mindig eszembe jut ez a régi történet.
