Nemrégiben keseregtem itt arról, hogy 300 forintos paradicsomból nincs szívem lecsót főzni. Meg arról is, hogy néhány éve nem igazán kívánom a fröccsöt. Örömmel jelentem, hogy elkészült végre a lecsó sok sok paradicsommal. Ráadásul nem is nehéz szívvel használtam fel a sok paradicsomot, ugyanis egyszerűen elkezdtek romlani, nem is volt más lehetőségem, ha nem akartam őket kidobni. De kezdem az elején.
Beszereztem egy csomó paradicsomot. Ennek egy része a toka szalonna mellé lett megvéve, egy másik része pedig a lecsóba. Sajnos viszont mostanában eléggé elfoglalt vagyok, így aztán a lecsókészítés időpontja egyre távolabbra tolódott. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a paradicsomaim itt is meg ott is kezdenek megromlani. Két eset volt lehetséges, vagy kidobom az egészet, vagy pedig kivágom a selejtes részeket, a többiből meg csinálok lecsót. Természetesen ezt a megoldást választottam. Hát most tényleg bőven volt paradicsom a paprika mellett. Finom is volt.
A fröccsel meg az a helyzet, hogy úgy döntöttem nem azon kell hezitálni, hogy akarok-e fröccsöt inni, hanem ki kell nyitni a boros üveget, tölteni kell egy kevés bort egy nagyobb pohárba, aztán feltölteni a poharat frissen kinyitott ásványvízzel és meg kell inni. Így is csináltam és ízlett. Annyira, hogy egy hete már a zéró kólám mellett már a fröccs is gyakrabban szerepel ebédjeimnél, vacsoráimnál.
