Morgómedve

A Blogíráshoz ihlet kell. Ez elkaphatja az embert napközben is mint például tegnap, volt hozzá idő is, megírtam hát az első részt. Most is érzek ihletet ami feltétlenül kell az íráshoz, de azért nem árt ha az ember jól is érzi magát. Például azért mert megevett néhány húsos csontot korábban húslevesből megmentve és eltárolva a mélyhűtőben. Ezek a húsos csontok egyébként protekciós darabok, egy ismerős hentes bontotta - ahogy a Dudujakvölgyi rókák mondják -, a gyesznót némi részrehajlással irányunkban. Na ezek sorsa pecsételődött meg néhány perce. Igazán jó étvággyal fogyasztottam el néhány darabot kellemes házilag reszelt tormával, de néha egy-egy vecsési (a la Metro) savanyúuborkával is színesítettem eme szolíd estebédet. Tehát az ihlet és a kellemes vacsora együttes hatásaként kényelembe helyeztem magam a gép előtt és tovább merengek rádióamatőr múltam indulásán és Szalkai úr történetén. Bízom benne, hogy ma már eljutok odáig, hogy kedves olvasóim akik kitüntettek bizalmukkal megtudják végre ki is volt ez a Szalkai úr? Mint Rejtő Jenő egyik híres könyvében, talán a Három testőr Afrikában című műben, ahol mikor meg akarták tudni ki is volt az a Nagy Levin akire mindig hivatkozott a szakácsuk az mindig sértődötten és megvetően, némi utálattal fordult el eme tudtalan népségtől, légíós bagázstól, hogy nem ismerik a N a g y  L e v i n t.  A könyv végén azért végre megtudtuk, hogy a Nagy Levin bizony egy fegyenctelep szakácsa volt aki szakácsmesterségre oktatta a sok rablót meg gyilkost. A könyvbeli érzékeny lelkületű szakács is nála tanulta a szakmát valamikor, amely mint látjuk kiszabadulás után kenyérhezt juttatta. 

Visszatérve tehát a Battyányi térhez, miután megnyugodtam, hogy a férfiszem idén tavasszal és nyáron sem marad látnivaló híján  tekintetem megállt a tér bal sarkán, ott ahol a Fő utca folytatódik és eszembe jutott Szalkai úr, aki közvetlenül az akkor OVH (Országos Vízügyi Hivatal) mellett bérelt pár négyzetméteres helyiséget, hogy Isten tudja honnan beszerzett olcsó (darabja 2 Ft) tranzisztorokkal, diódákkal és egyéb alkatrészekkel lássa el a tanulni és bütykölni vágyó ifjuságot. A kirakat létezett de abban pár ronda kinézetű régi rádión kívül más nem volt, gyanítom, hogy kirakatrendezőre nem sokat költhetett. Sokszor elméláztam hazafelé a vonaton, hogyha egyszer van kirakat miért nem törekedett rá, hogy legalább részben hasonlítson egy igazi kirakatra ami mégiscsak arra való, hogy becsalogassa a kedves vevőt. Aztán mikor idáig jutottam gondolatban elnevettem magam mert Szalkai úrnak nem volt szüksége a vevők becsalogatásásra. Mikor belépett az ember a boltba örült ha be tudott lépni. Elől volt a pult, erre merőlegesen állt a 10-12 főből álló sor (átlagéletkor 18 év) kétoldalt pedig kb. 1 méter magasságban régi, máshol kidobott embertelen rossz külsejű rádió- és műszerroncsok. Soha nem jöttem rá, miért vannak ezek itt, miért nem dobja ki? Mert hely az nagyon kellett volna. A keskeny "csapás" egy embernyi szélességű volt, ami elég volt ha sorban álltunk és araszoltunk előre, de mindjárt szűkös lett ha az ember megkapván kincseit megpróbálta elhagyni a helyiséget. Ilyenkor némi lökdösődés támatt, zoknik kiszakadása mikor az ember egyensúlyát vesztve belelépett egy szétberhelt televízióba vagy testesebb szignálgenerátorba.
Én mai formámmal biztos riadalmat keltenék a sorban állókban ha elindulnék kifelé. Soha nem tudtam meg miért eme puritán kereskedési módszer. Az adóhivataltól nem tarthatott mert a szocializmus virágzó korszakában volt, a pártunk és kormányunk visszafogottságot tanúsított az ún. maszekok adóztatásánál. Hosszú ideig jártam Szalkai úrhoz, mindig boldog voltam mikor hazafelé jöttem mert Szalkai úrnál  m i n d e n  volt. Aztán az évek teltek-múltak, én is nőttem, növekedtem, egyre több mindent lehetett kapni Miskolcon is, elmaradtam a Fő utcából. Később találkoztam valakivel aki pesti volt és mindketten ott vásároltunk korábban, ő mondta, hogy Szalkai úr meghalt, a felesége meg megszüntette a boltot. A hírek szerint szegény felakasztotta magát.
Remélem nem a felesége miatt. Nem szép halál. Isten nyugosztalja, sok tranzisztort beépítettem én a kütyüjeimbe azokból amit nála vettem. Esetleg némi érdeklődés esetén mesélek majd erről is. :)