Morgómedve

Volt egy szép tavaszi napunk, vagy talán kettő. Tegnap elkezdődött valami, ma folytatódott a felmelegedés és ahogy hallom az időjósoktól itt bizony sajnos újra hideg napok jönnek. Aminek fölöttébb nem örülök. Olyan jó volt már egy kis meleg, a madarak is érezték, hogy szebb idő van, intenzívebben és szebben fütyörésztek. Tegnap a fűnyírás után kicsit elüldögéltem Mályiban élvezvén a napnyugta előtti meleg napsugarakat, a madarak akiket én színük alapján feketerigóknak hívok, ellepték az udvart, nyilván felfedezték, hogy meg lett bolygatva a "terep" és könnyebben tudnak bogarászni a fűben.Tudom, meg kéne már nézni valami madaras könyvet, talán majd a nyáron, egyelőre nekem maradnak feketerigók. Most, hogy irok, eszembe jut a tavaly nyár amikor az előző hörcsögöm sokszor volt kint Mályiban, alapvetően akváriumban lakott de esténként mikor kiültem kiengedtem őt is a fűbe egy kicsit, ahogy én gondoltam akkor, legelészni. Szegény a nagy fűben úgy érezhette magát mint Guliver az óriások földjén, bár nekem nem ez jutott eszembe akkor. Nekem bizony az jutott eszembe, hogy biztos azt érzi most ez az én hörcsim amit én éreznék ha beengednének például egy parasztkolbászból álló erdőbe, ahol körülöttem minden de minden parasztkolbászból van, hiszen neki a fű igencsak kedvence volt. Hát abból volt ott rogyásig. Még cifráztam is, voltak lóherés részek, meg lucernásak, hol ide raktam le hol oda. Néha meg a szálas fűbe. Persze nagyon kellett figyelnem mert kóbor macskák is kószálgattak arrafelé nem szívesen láttam volna szegény hörcsimet egy macska szájában. Így aztán járt a tekintetem körbe-körbe. Egyébként ő leélte a normális életét ami általában megadatik egy hörcsögnek, majd' 3 éves korában pusztult el.

Képet még mindig nem tudok ide feltenni, állandó segítőm meg nincsen megfelelő színvonalú netközelben, így jobb híján az Internetre tettem fel ide a két képet:

http://morgoblog.fw.hu/horcsi1.jpg

http://morgoblog.fw.hu/horcsi2.jpg

Visszatérve a tegnapi meg mai napokra az asszonyok-lányok ha lehet még szebbek és csinosabbak voltak, igazán kivirultak ebben zavartalan kétnapos tavaszban. Délelőtt már én sem húztam magamra kedvenc pulóveremet amit fölöttéb kedvelek mert kicsit nagyobb mint kellene ezért kényelmes benne lenni, meghát elrejti a vonalaimat is, színe valami sötétbordó, sokfajta ételpecsétet magába tud nyelni nyom nélkül, talán egyedül a pörköltfélék fognak ki rajta. Kicsit hosszabb mint az átlagos pulóver, ez viszont jól jön ha kihúzódna az ingem a nadrágból, még van vagy 2 centi tartalék, hogy ne látszódjék ki.
A zippzárra változatlanul oda kell figyelnem, addig azért nem ér le. Bár én ha meggondolom attól még messze vagyok, ugyanis ahogy szokták mondani az ember feledékenysége fokozatosan romlik, először a neveket felejti el, azutábn az arcokat, ezt követően elfelejti a zippzárat felhúzni, végül már lehúzni is. :) Hát én a neveknél tartok, ugyhogy egy-két stáció még hátravan. Tulajdonképpen arról akartam írni, hogy az erkélyen olvasgatva mik jutnak eszembe látva a külvilágot de ellocsogtam az időt, így hát ez bizony más alkalomra marad. Nem baj, holnapra is kell valamit irni. Talán éppen ennek a folytatását.:)