Napok óta nem tudok szabadulni egy képtől. Magas és híres vendég lehajolva virágot helyez el az 56-os hősök emlékművénél és én nem tudok szabadulni a gondolattól, mi lett volna ha a nadrágja egy határozott reccsennéssel szétválna a varrásnál az ülepén és láttatni engedné a magas vendég alsóját? Talán nem lesz diplomáciai bonyodalom elmélkedésem következménye, igy hát folytatom.
Mert hát előfordult már néhány ilyen eset a történelemben. Velem is például jó 20 éve, mikor Pécsre igyekezvén egy bánya köteleit ellenőrizni indultunk el és megálltunk Pesten. Ott a kollégám wartburgjából átültünk a megrendelő cég Polski fiatjába költségcsökkentési célból egyébként. Jó kényelmes kocsi volt ez a céges autó csak valahogy a beülés volt kissé nehézkes, igy történt aztán, hogy az én nadrágom a széles terpesz miatt nagyjából hátul az öv vonalától kezdve lefelé elől a slicces rész kialakításáig egyetlen jól hallható reccsenéssel szétszakadt a varráson. Ott álltam bánatosan egy nadrággal ami ugy 30 centi hosszan biztosított intenzívebb szellőzést bizonyos szerveimnek ami momentán koranyár lévén kellemesnek is volt mondható ha nem számolunk azzal, hogy ilyen nadrágban emberek között mutatkozni kínos és illetlen dolog.
Üzemi barátunk hamar felsimerte a helyzetet, ott lakott a közelben, felajánlott egy munkás nadrágot, ami tulajdonképpen egy un. zeig nadrág volt, khaki színű, jó vastag anyagból. Köszönettel elfogadtam és ebben a nadrágban jelentem meg Pécsett amin az ottani kollégák kicsit csodálkoztak ugyan, dehát hallottak ők már mindenfélét bohókás egyetemi emberekről, hamar túljutottak a dolgon. A munkát elvégeztük, hazajöttünk, én természetesen a vendégnadrágban.
Itthon levetettem gondosan félre tettem, hogy egyszer majd visszaadom jogos tulajdonosának. Hát nem sokáig maradt nyugalomban, ugyanis hétvégére kommunista szombatot szerveztek az illetékesek. A fiatalok számára írom, hogy az egy szombati napon végzett társadalmi (ingyen) munka volt, pl. szemétgyűjtés, takarítás meg ilyesmi. Nem volt alkalmas nadrágom, mondom miért is ne vehetném fel, nem lesz annak semmi baja. Mi a Hejő parton gyűjtögettünk, takarítgattunk. Miután elfáradtam, ledőltem a fűbe mint annyian mások is és boldogan néztem a levegőben röpködő madarakat és MIG 29-eseket. Időnként hasra feküdtem, ilyenkor érdeklődésem a növényvilág felé fordult. Hát ez bizony baj volt. Ugyanis nagy hentergésemben a fű elég rendesen megfogta a nadrágot, hiába volt olyan zöldes árnyalata, a fűnyomok bizony nagyon látszottak rajta.
Hajaj, csóváltam a fejem, most mi a fenét csináljak? Hazamenve - akkor még nem volt Internet - női lapokat és mindeféle kisokosakat bújtam, hogy megtudjam mivel lehet füvet kiszedni a ruhából. De előtte persze futottunk egy kört mosással is. Naná, hogy meg sem kottyant neki. Na ezután jött a patikában frissen beszerzett szalmiákszeszes tisztítás amitől a nadrág végképp elhasználódottnak látszott. Több mindent kipróbáltunk már és a nadrág egyre jobban hasonlított egy katonai terepszínű nadrágra jó sok különféle folttal.
Valahogy úgy lehettem vele mint az egyik régebben olvasott novella hőse egy idősebb falusi bácsi akit a fiatalok megkértek, hogy nyaralásuk idejére ugyan vigyázzon már a lakótelepi lakásukra. A jó öreg fel is utazott a fővárosba, dehát otthon volt a ház, a gazdaság hát nem sokáig bírta, néhány nap után hazautazott, hogy megnézze mi ujság otthjon. Ha meg már otthon volt hát maradt is pár napot. Pont annyit amennyi idő alatt az árámaszünet miatt kikapcsolt de valami miatt már ujra nem indult mélyhűtőben megromlott vagy 50 csirke. Érezte, hogy baj van, nem fogják megdícsérni. Kis tartalék pénzecskéjéből pótolta ugyan a csirkéket de 50 csirkét mégsem lehet csak úgy beledobálni a kukába. Keresett hát egy félresőbb helyet és egyik éjszaka tüzet gyújtott majd beledobálta a romlott csirkéket. Hát félreesőnek félreeső volt a hely de azért annyira nem, hogy egy rövid idő múlva ne legyen a fél lakótelep az ablakban és ne tekintgessenek gyanakodva a tűz felé ahol bizony hús ég a vak is érzi, mégpedig nem is kevés. Nem emlékszem már a végére, de valahogy én is úgy voltam ezzel a kölcsönnadrággal mint a bácsi, bármit tettem csak rosszabb lett a helyzet.
Jaj, most látom milyen messzire elkalandoztam, úgy tűnik már csak holnap tudom folytatni. Ahogy szoktam mondani ezer bocs meg egy anyamedve. :)
Tehát folyt. köv. :)
