Morgómedve

Tegnap ott hagytam abba, hogy bármit is csináltunk a kölcsön nadrággal csak rosszabb lett. Nincs más gondoltam, venni kell egyet. Csak hát abban az időben a boltok már mindenféle csicsás színes munkaruhákat árultak, ez az egyszerű fajta zeig-nadrág már nem létezett. Gyanítom nem véletlenül. Nyilván, hogy az emberek ne hordják be eladni a kihordási idő leteltével kapott új munkaruhákat a munkaruházati boltokba hanem inkább cseréljék le szakadt, foltos munkaruháikat az újra. Tehát venni nem lehetett, nem volt mit tenni szégyenkezve ballagtam oda a kollégához, akivel egyébként szinte baráti viszonyban voltunk és szánom-bánom bűnömet stílusban odaadtam a nadrágot. Nagyvonalúan legyintett és bedobta a kocsija hátsó ülésére. Megkönnyebbültem, bár de még sokáig kínos érzés volt bennem ha találkoztunk.

Aztán nemrégiben együtt laktam egy kollégámmal és valahogy szóba került a téma és szobatársam elmesélte, hogy vele is megesett hasonló. Órán ZH-t íratott mikor leesett valamelyik lány radírja. Úriember módjára nagy vehemenciával vetette magát a radír után ami úgy tűnik hiba volt. Talán ha lassabban hajol le nem nyílik szét a fenekén a nadrág varrása. De így bizony szétnyílt az a fránya nadrág egy elég jelentős hosszon. Na és, mit csináltál? - kérdeztem én. Mit, mit? Hát ezután nem sétáltam csak ültem. Praktikus ötlet, bár azért egyszer csak el kell hagyni a tantermet és ülés közben még egy nadrág sem forrott össze. :)

Azután eszembe jut még egy eset. Régen amikor még volt RTL II német csatornám, ott is volt egy sorozat ahol házi videó felvételeket mutattak be. Ott szerepelt egy színpadi részlet ahol a társulat valami vidám pattogós operettet adott elő, és éppen a "Szép vározs Kolozsvár..." című közismert dalt énekelték mikor az egyik férfi énekes feszes huszár nadrágja teljes hosszában szétszakadt miközben bokázott a pattogó zenére. Rutinos színész volt, úgy tett mintha semmi sem történt volna pedig a közönség dőlt a nevetéstől. Énekelt tovább, még csak meg sem fordult. Így a közönség az arcát nem láthatta csak a fehér gyolcs gatyáját amint világított kifelé a szoros huszár nadrág ülepén. :)

Az első rész után egyébként olvasóim is reagáltak. Egyik nagyon régi jó ismerősöm írta meg az alábbi történetet, köszönet Neki érte:

"A nadrágos élményéről az jutott szembe, hogy Pécsett a nászutonkon egy nem túl széles, nem túl forgalmas úton figyelmetlenül haladtunk át. Jött egy kerékpáros és összeütközött a férjemmel. Mindeketten az úttestre kerültek. Az ijedtségen túl annyi történt, hogy a férjem nadrágja a maga által is vázolt helyen felhasadt. Jó messze laktunk, kellett eleget gyalogolni, úgy haladtunk, hogy ő elöl én utána. Amikor ezt meguntuk, a nálunk lévő nylon szatyrot tartotta a hátsó fertály mögött. Nagy derültség közepett értünk a szállásunkra, ahol a tű és cérna segítségével megszüntettük a felesleges nyílást."

Hát ehhez én csak annyit fűznék hozzá kicsit zavartan, hogy nászutasokról lévén szó remélhetőleg ez a meghitt varrogatás nem az első dolog volt mikor megérkeztek a szállásukra. ;-) Meg nem is a második, meg nem is a harmadik... :)

Egyik volt hallgatóm is megkeresett és egy képet küldött ami kiválóan illik a témához. Még nem tudom ide felrakni de az alábbi linkre kattintva megnézhető:

http://morgoblog.fw.hu/problema.jpg

Igazán nagyon szellemes és jól kiegészíti kis írásomat . E helyről köszönöm meg neki is. :)

Végül kanyarodjunk vissza írásom elejéhez. Vajon mi történt volna ha a magas vendég nadrágja is elszakad a varráson? Az olvasó fantáziájára bízom. :)