(Ez egy kitalált történet és a hasonlatosság bármilyen személlyel kapcsolatban csak a véletlen műve lehet .)
A férfi belépett a bank ajtaján, tekintete először a biztonsági őr tekintetével találkozott. Unottan nézelődött, az őr fehér inge másnapos lehetett. Nem is a szinéből hanem inkább a gyűrődésekből vette észre. Bankigazgatóként nem bízott volna meg benne. Ha valaki csak úgy ledobja a levetett ingét tudva azt, hogy másnap is fel fogja venni, nem megbízható ember. Baj esetén rögtön cserben hagyná az alkalmazottakat.
A bankban sokan voltak. Két nap az élet, mondhatnánk Robert Merlével. Két nap van rá, hogy tartós betétként elhelyezzük pénzünket. A férfi nem volt járatos bankügyekben, hosszan, szinte az utolsó pillanatig hezitált, mit csináljon a szülői házból neki jutott kevéske pénzzel. Végül úgy döntött a felét leköti, felét nem. A magafajta soha nem tudhatja mikor lesz szüksége egy kis pénzre. Mert nem sok pénzről volt szó, szűk egy millió volt ami szülei halála után a markát ütötte.
Utoljára akkor járt itt amikor behozta. Jól emlékezett, 3 csinos lány fogadta a pultnál. Megkérdezték mit óhatjt és mikor megmondta, hogy egy kis pénzt hozott, még mosolygósabban vették elő a formanyomtatványokat. Elámult ám a férfi ilyen figyelmesség láttán, nem ehhez szokott ő az ántivilágban, de nem ám! Hosszú sorbanállás, szerencsés esetben üldögélés egy rosszul megvilágított teremben félszemmel a számkijelző táblát figyelve állandóan mikor jött el az ő ideje, mikor kezdik végre az ő ügyeit intézni a kissé fenhéjazó, udvariatlan alkalmazottak. Hát ez itt egy kicsit más kétségtelen. Néhány adat megadása után a lányok hellyel kínálták a szemközti bőrfotelekben. Kissé zavartan húzta maga alá viseletes aktatáskáját a majdnem millió forinttal. Megfordult a fejében talán elővehetné az ÉS legújabb számát, azt mondják Váncsa István megint igencsak elővette vitriolos tollát de úgy gondolta egy millió az egy millió, mi van ha hirtelen felkapják a táskát és elszadnak vele.
Így aztán szorongatta mígnem megjelent az a helyes szőke amelyik legjobban tetszett neki. Lehajolva mutatta a nyomtatványon hol írja alá. A blúz alatt fekete melltartó látszott, elég sokat megmutatott a lány izgalmas melleiből. Nagyot nyelt miközben remegő kézzel aláírta a nyomtatványt, jóformán azt sem tudta mit ír alá, szemét nem tudta levenni a csodálatos látványról. A lány halványan, éppen csak észrevehetően elmosolyintotta magát, szemében huncut fény villant, talán pár másodperccel tovább tartotta a papírt a keze alatt mint kellett volna. Azóta is gyakran eszébe jut a férfinak ez a fekete melltartó amikor elmegy a bank előtt. Ilyenkor testét kicsit átjárja az izgalom, gondolatai újra a lány dekoltázsánál járnak. Az aláírás után a pénztához már csak pár percig állt sorba, a pénztáros is kedves volt, kedvéért kétszer is átszámolta azzal a géppel, hogy lássa milyen okos masina. Magyar nyelvet és irodalmat tanított, nem igazán értett a műszaki dolgokhoz, az okos gépek mindig lenyűgözték.
(Folytatása következik)