Nagy sikerem volt ezzel a nadrág üggyel, elmesélem hát a párját is.
Régebben törtét a dolog, talán vagy 2 éve. Hogy ne okozzak félreértést kicsit messzebbről kell elkezdenem a történetet.
Volt nekem egy tanítványom, végzős volt mikor tanítottam, aztán pályázott egy ösztöndíjra külföldre, ha jól emlékszem Leonardó pályázattal, az én gépemről küldte el, aztán megnyerte, elment Németországba 6 hónapra. Idegenben különösen fontos, hogy az embernek maradjanak itthon barátai, de én is ragaszkodtam hozzá, továbbra is leveleztünk. Aztan hazajött, dolgozott levelezgettünk tovább, aztán férjhez ment, de a mi baráti kapcsolatunk megmaradt. Vannak ilyenek nekem, nem túl sokan de vannak. Jól ellevelezgettünk, meg levelezünk is, igaz ma már nem túl sűrűn. Aaztán egyszer úgy voltunk, hogy egy városban élünk aztán annyit látjuk egymást mintha én mondjuk Sanghajban laknék. Úgy döntöttünk egy szomat délelőtt megiszunk egy kávét, elmajszolunk egy-egy krémest aztan ebédre otthon is vagyunk. Választásom a M. cukrászdára esett itt közel az Ady hídhoz. Megbeszéltük, eldöntöttük.
Aztán eljött a szombat. Nem szeretek késni, főleg nem egy hölgy esetében, időben megérkeztem. Volt idő elegendő, nem mentem be, hanem gondoltam benézek a szemközti Szinvapark bevásárlóközpontba. Kicsit lézengtem, nézelődtem, szemezgettem a kínai büfé szecsuáni csirkéivel, marháival, aztán egy picit a szomszédos büfé eladónőjével is, de aztán kijött egy 2 méteres pasi igy ez hamar abbamaradt. Nyilván a hölgy egy potenciális vevőt látott bennem, aki esetleg javíthatja az idei mérleget, hogy én mit láttam benne nem írnám le, de azért élénkebb fantáziájú Morgómedve rajongók nyilván el tudják képzelni. :)
Szóval nézeldődtem aztán órámra pillantva úgy döntöttem könnyítek magamon. Nagy dolgokra nem gondoltam, éppen csak egy szolídabb wc használatra. Ennek ellenére mikor végeztem kioldottam övemet, nadrágom gombjait is kigomboltam, hogy az ingemet rendesen be tudjam gyűrni a nadrágba. Hát ez hiba volt. Hiba volt, mert mikor húztam meg az övemet az évek óta tartó fokozott igénybevételnek kitett nadrágszíjam bizony elszakadt.
Kezemben egy jó 10 centis darabbal szomoruan néztem a tükörben mennyi is hányzik ahhoz, hogy újra tudjam rögzíteni. Hát sok hiányzott. Nincs más hátra gondoltam, megyünk nadrágszíjat venni. Hát úgy éreztem magam mint valamikor a Mamutban mikor gombot kerestem a leszakadt inggombom pótlására. Nadrágszíj egy szál se, de már nem is volt időm keresgélni, menni kellett a cukrászdába. Hát mentem. Találkozás, puszi-puszi, virág átadása, majd úgy érezetem be kell avatnom a titokba. Főleg mert közben egyik kezemmel tartottam a nadrágomat le ne essen.
Azt tudni kell, hogy a M. cukrászda szolíd polgári eleganciával és családi otthonossággal üzemel, pincér nincsen, a kedves vendég maga megy el azért amit enni-inni akar. És elviszi az asztalhoz. Hát ha nem kell egy kézzel a nadrágját fognia. De nekem kellett, így aztán ketten mentünk el összszedegetni amire szükségünk volt. Az eladónő szeméből kiolvastam a a csodálkozást, hogy mit tudhat ez a pasi? Csípőficama is van, jó 25 évvel öregebb is, meg hát át sincs szakadva és ez a jó formájú lány meg mosolyogva viszi utána a krémeseket. Gondolom azóta sem érti. :)
