Reggelente (már amikor uszingálok) kíváncsian tekingetek, hátha meglátom az én katonacimborámat aki a strandon úszómester.

Mint ismeretes, a sereg leszerelésem után sem mondott le arról a hatalmas harcértékről amit személyem jelentett számára, így az egyetem elvégzése után egy papírzsákban átadott nekem egy teljes feleszerelést amivel átmenetileg feltartóztatom az ellenséget, amíg jobban bele nem jövünk a háborúskodásba. A gondolatmenet szinte hibátlan. Háború esetén csatát nyer ki időt nyer. Csak egy dolog nem lett figyelembe véve: hogy a ruhadarabok, mint például a legkritikusabb darab a nadrág, nem nő a papírzsákban tulajdonosával együtt, így aztán átlagosan 5 évenként mikor behívtak, bánatosan fogtam a két kezemmel középen az összegombolandó részeket fejemet törve azon, hogy mivel pótolom a nagyjából 10-15 centis hiányt. Ilyenkor aztán jót tett némi drót amivel az ember kihúzta addig amíg talált egy alkalmas csereparetnert. Csak leülni nem volt benne szabad, mert a feszüléstől lerepülhetett, és esetleg kárt okozohatott volna a velünk szemben ülő utastársainkban.

Ezzel nadrágkereséssel nagyjából jó fél nap el is ment a 10-ből amire általában tartalékosként be-behívogattak. Na így hozott össsze a sors M.L. barátommal aki a villanytelepi strand úszómestere volt. Mivel az ő nadrágja szemmel láthatólag nagy volt rá, elkezdtük méregetni egymást meg a nadrágokat de valahogy sehogysem stimmeltek a dolgok. Ekkor csatlakozott hozzánk S.Frici bácsi az egyik helyi gimnázium igazgatója, szintén nadrág ügyben érintve. Máig sem tudom ki kivel cserélt de mindhárman elégedetten és boldogan távoztunk a helyszínről, hogy bokros teendőinkhez lássunk ami egyébként vasutas feladatokat jelentett. Menetrendszerkesztés, ilyesmi. Egy úszómesternek, egy orosz-angol szakos tanárnak és egy bányagépészmérnöknek igazán testhez álló feladat.:)

Ha már újra nadrágügy talán még annyit, hogy szerdán 10 előtt 5 perccel megigazítottam a nadrágomat meg az ingemet és ismét leszakadt kb. 20 centi az övemből. 10-től órám volt, kissé nyugtalanul tekingettem, végül ideiglenesen egy madzaggal rögzítettem a nadrágomat. Miután kilógott kicsit a vége a pulóverem alól kénytelen voltam beavatni a hallgatóságot is a nagy titokba. Nehogy má a végén gyűjtést rendezzenek nekem nadrágszíjra. :)
Bár ahogy a híreket hallgatom itt azért sajnos lesz még egy-két nadrágszíjhúzás. :(
Lehet, hogy a gyűjtésre is sor kerülhet még? :)