2006.október 14-én szombaton reggel indultunk. Kivételesen most nem hajnalban, hanem 8.10-kor. Ádám a buszban elkezdte olvasni a forgatókönyvet, aztán annál a mondatnál, hogy "Elől zászlók mennek" megállt, és mintegy magától is megkérdezte, hogy "Zászló van?" Mivel nem volt, már fordultunk is be a kollégiumok felé, pótolni eme nem jelentéktelen hiányosságot. Még jó, hogy nem Selmecen a Leányvárnál kezdtük felolvasni. :) Ezután már csak a határon álltunk meg és Selmecbányán.
Én most kivételesen nem velük aludtam Bacsófalván hanem bent a városban egy nagyon kellemes panzióban. Ahogy elválásunk után ballagtam lefelé a Leányvártól a panzió felé gyakran találkoztam soproni rönktolókkal, ők már többnyire megebédeltek és eresztgették lefelé torkukon a selmeci specialitást, a vágott söröket.
A panzió kellemes hely volt, a második emeleten nyitottak nekem egy szobát. Jobb lett volna valahol a földszinten, mert egyik térdemet megütöttem korábban de kibírtam. Igaz, mikor jöttem lefelé az ódon falépcsőn sántikálva furcsa hangot adtak a lépteim. Krimikben lehet ilyemit hallani mikor Freddy a falábú gyilkos léptei hallatszanak amint jön lefelé, és az izgalom a tetőfokára hág a nézőkben.
A szoba majdnem kifogástalan volt. A TV ugyan olyan helyen volt, hogy előtte nem volt ülő alkalmatosság de azt a keveset amit mostanában a televíziókban érdemes megnézni állva is ki lehet bírni. Mellette hatalmas fotel, szinte mozdíthatatlan. Később a szoba használati utasítását olvasgatva megtudom, hogy ez egy távirányítható fotel, ezért kézzel ne próbáljuk szétnyitni.
Felmerült bennem miért is kell egy fotelt távírányíthatóra tervezni? Törtem a fejem, nem jöttem rá mi jó benne, hacsak, hacsak nem valami érdekes új dolog amely átmenetileg feldobhatja a házasélet már-már helyenként szürke hétköznapjait... :)
De fantáziám itt már nem lódult meg, megmaradtam a felszínes lehetőség felvetésénél. Alkalmi vételként juthatott a panziós eme darabahoz, gondolom végkiárusítás során, hiszen ki a csoda látott már olyant, hogy minden leüléskor a szállodai személyzetet kelljen hívni. Nem beszélve arról ha ez a fotel tényleg beindítja a vendégek fantáziáját. :)
Az ablakokban ládákban muskátlik illatoztak, ha éppen nem műanyagból voltak. Sikerült elrejtenem közéjük azt a két rúd szalámit amit - biztos ami biztos - alapon előző este még az utolsó pillanatban szereztem be nagyhirtelenjében mikor rádöbbentem mennyire nem lesz alkalmunk vendéglőkben eszegetni.
Amit külön sajnálok egyébként mert múltkor látva a Böhm-féle étterem étlapját a magyar szöveg hemzsegő hibáival elkértem az étlapot és a hibákat kijavítva visszaküldtem. Az étteremtulajdonos idáig még annyit sem válaszolt, hogy bikkmakk, gondolom azért mert háláját egy fejedelmi adag Beff sztroganoffal és némi sörrel kívánja leróni majd ha arra járrok. Igazán sajnálom, hogy ezúttal nem nyujthattam neki erre lehetőséget. :) Bár ebben azért ebben nem vagyok annyira biztos, most hogy jobban belegondolok.:)
(Folytatása következik)
