Hallom, hogy ezentúl csak 1 deciliter folyadék vihető fel a repülőgépek fedélzetére. Bár nem teljesen világos, mintha azt is mondták volna, hogy többször egy decit lehet. Hát ez nem jó hír.
Nem jó, mert ha az embert adott esetben vendéglátói megajándékozzák egy-egy üveg kiváló nedűvel pl. különleges nemzeti italukkal, - amit még a helybeliek is csak nehezen tudnak felhajtani - azt bizony be kell tenni a bőröndbe. Ha jól értem a híradásokat. Ahol ezek az üvegek nem lesznek jó helyen.
Nem bizony, mert én láttam már jónéhányszor a repülőgép ablakából a gép indulására várva hogyan is bánnak ezekkel a bőröndökkel. Nem egyszer láttam, hogy megérkezett a néhány, bőrönddel jó magasra felpóckolt szállítókocsi a repülőgéphez és szorgos kezek elkezdték dobálni ezeket a bőröndöket valahová befelé. Ezek egyrésze a földön landolt úgy 2 méter magasból, de semmi baj, gyorsan felkapták és már dobták is tovább. Éppen ezért mikor tönkrement a bőröndöm nem is vettem drága holmit, megelégedtem egy papírból készült csehszlovák gyártmánnyal.
Hát azok a vodkás és konyakos üvegek amiket nékem ajéndékoztak Moszkvában ezeket a leeséseket, dobálásokat nem nagyon bírták volna ki, gondolom ha az én böröndöm esik le a kocsiról ezeknek annyi.
Éppen ezért vettem én egy hatalmas táskát. Moszkvában különben is meghalt az aki nem tud reggeltől estig elhelyezni mondjuk 5 üveg Radeberger sört, 3 finn margarint, 1 pár jugoszláv edzőcipőt, 8 Ponds krémet, 15 Colgate fogkrémet, 3 üveg szovjet pezsgőt és némi főtt sonkát stb. A fiatalabbak kedvéért mondom, hogy ezeket úgy veszi meg az ember, hogy végzi a dolgát és közben meglátja, hogy itt ezért állnak sorba amott másért, persze ő is beáll mert a Radeberger sör sokkal jobb mint a Zsiguljovszkoje, a finn margarin is izletesebb mint az orosz, edzőcipőt meg akkor vesz az ember amikor lehet, Ponds krémet is. És sonkát is. Szovjet pezsgő mindig volt ugyan de estére vendégségbe kellett menni hát az is bekerült a hatalmas aktatáskába. És estére a táska nyomott vagy 15 kilót és a mozgólépcsőn nem fértek el mellette a sietősök. Egyébként a Lenin könyvtárban a büfében mindig volt Radeberger sör, vagy ha nem akkor Berliner. Hiába a tudomány napszámosait támogatni kell. :) Ha már nem fizették meg őket.
Na szóval visszatérek a repüléshez, nekem ilyen nagy táskám volt amit persze soha nem adtam fel hanem felvittem a repülőgépre, ebben őrizgettem az ajándék italokat. Persze ezeket mindig megnézték beszállás előtt flegma kis rendőrhölgyek elég részletesen mindaddig amig megmaradt savanyitott fokhagymáimat egyszer sajnáltam kidobni és ugy döntöttem haza hozom. Persze a táskában. Volt ott üvegben is de érvényesülni persze a kibontott tudott. Máig előttem van amint nagy lenülettel szétnyitottam - magam is kissé hátrahőköltem az illattól - és a rendőrnő már-már rávetetette magát a táskám tartalmára amikor az ő orrát is elérte a fokhagyma szag. Finnyásan huzta el az orrát és intett, menjek. Ez a módszer bevált, alkalmaztam máskor is. :)
Hát ennek a világnak vége, ezután vagy nem hozunk üvegben semmit vagy számolunk azzal, hogy a bőröndben eltörhetnek. Van egy érzésem, hogy a fürdővízzel megint kiöntjük a gyereket is. Kíváncsian várom a fejleményeket. :)
