Erre az évre vége az uszingálásnak. Reggel szép nagy hóra ébredtünk, Miskolc hófehér lett. Bennem meg ezzel együtt felébredt az elcsúszástól való félelelem. Tavasszal  kétszer is elcsúsztam 2 héten belül és az éppen rendbejött térdemet újra kifordítottam. Úgyhogy nagyon óvatosan mozgok reggel óta. Na persze kint, itt a szobában ez nem szükséges.:)

Az uszodában béke és csend honolt, ma még kevesebben voltunk. Egy idő után felébredt bennem a vágy, hogy átéljem azt amit Bástya elvtárs átélhetett anno (lsd. Bacsó Péter tanú c. filmjét!) amikor egyedül uszingált az uszodában miközben a sprickoló tömegek kint várakoztak bebocsátásra, míg Pelikán a frissen kinevezett igazgató rá nem eresztette a sprickoló tömegeket Bástya elvtársra. Sajnos nem akartunk elfogyni, a minimális létszám 6 fő volt velem együtt. Így miután leúsztam a mai penzumomat kisétáltam a vízből majd szokásos teendőimet elvégezve buszra szálltam.

Leszállva a buszról hatalmas csábítást éreztem, hogy útbaejtsem a Siegel féle húsboltot egy kis paprikás fejhúsért. Felrémlett előttem egy gyönyörőszép fülecske, aztán jó sovány fejhús, na jó egy kis zsírosabb rész is. Elképzeltem, hogy éppen egy picike kenyérrel eszegetem, mondjuk csípős paprikával, fröccsikéval egyengetve az útját lefelé. Még most is nagyot sóhajtottam. Percekig álltam tétován, bensőmben ádáz harc folyt amig tétován megfordultam és a lakás felé vettem utamat. Óriásnak éreztem magam, hadvezérnek aki megnyeri a döntő csatát, de leginkább éhesnek mert a reggeli megint kefír volt egy kis Ham-Lettel. Ez az éhség változatlanul megvan dehát így lehet fogyni. Talán. :)

Mert hamarosan jön az újabb erőpróba. Itthon leszünk, majd összeszedek valami diétás kajákat. Mondjuk kis sültmalacot párolt káposztával jóasszony módra hasábburgonyával. Hogy jövőre is legyen mit leuszingálni.:)