Közeledett a Húsvét. Mindnyájan készültünk a tavaszi szünetre. Ilyenkor kaptunk vagy két napot az előző hétből, meg még a keddet és szép kis szünet kerekedett ki belőle. Izgalomban voltunk. Nagy hajtás volt abban a suliban, nem sokat lehetett lazsálni. A kollégisták régen látták a szülői házat, vágytak az anyai csókra, hogy egyéb csókokat ne is említsek. Akkor még jobban jártak a fiúk locsolkodni, igaz a lányok is szivesebben fogadták őket.
Ilyenkor az ember felvette a legjobb öltönyét ami azért állapotát tekintve relatíve volt legjobb, talán egy ballagási öltöny még az általánosból, kissé rövid zakó ujjakkal és nadrágszárakkal. A szülők anyagi erőforrásaikat a ballagásra illetve az érettségire koncentrálták. Az ember az ünnep előtt megnyíratkozott még mellé és egy egész szemrevaló fiatalember kopogott be a lányos házakhoz ahol a technikumba járó fiúk igencsak szívesen látott vendégek voltak. Jó partinak számítottak, hiszen mégiscsak szakma lesz a kezükben a végzés után, nem úgy mint a gimnazistáknak akiknek csak egy bizonytalan eredményű felvételi jutott, aztán vagy felvették őket vagy nem. De nekik kenyér volt a kezükben. És ezt a lányos anyukák is tudták.
Nálunk a bátyámmal még az is rátett egy lapáttal, hogy a messzi Esztergomban, egy nagyhírű iskolába jártunk ami ráadásul nem is az Oktatási Minisztériumhoz tartozott hanem egyenesen a Nehézipari Minisztériumhoz. Ott van a pénz, mondogatták a lányos apukák és leballagtak a pincébe, hogy a jobbik borból hozzanak fel egy keveset a szivesen látott legény részére.
Nagy volt hát az izgalom a kollégiumban is Husvét előtt. Tervezgettünk, készülgettünk. M.J. is tervezgetett. Most ugyan még gondterhelten állt a tükör előtt és jól megnőtt haját nézegette, igazgatta. Hát ehhez borbély kéne - gondolta. Eljött a délutáni studium, a tanulá ideje, de nem tudott a tanulásra koncentrálni. Nem is értette, hogy nőhetett meg a haja ennyire. Igaz, az utóbbi időben sokat kellett tanulni, nem nagyon töltötte az idejét fodrásznál való ücsörgéssel. Egyre idegesebb lett. Mi lesz ha már sokan lesznek a kis falusi borbélynál otthon? Mi lesz ha nem tud megnyíratkozni? Nyugtalanságát nem tudta leplezni, mi is észrevettük. Mi van öreg?- kérdeztük. Nagynehezen kinyögte, hogy mi a baj. Mi gondterhelten hümmögtünk, egyedül D.T. közeldett felé barátságos vigyorral, amitől azért abban aki nem ismerte meghűlt a vér. Barátságosan hátbaveregette, hogy hát ez a baj? Ugyan már - mondta - megnyírlak én, jobb lesz mintha fodrász nyírt volna. Mi némileg kételkedtünk abban, hogy tudna nyírni, dehát nem a mi dolgunk volt, nem vettünk részt a döntésben. Végül J. barátunk leüllt a szoba közepére, megigazította a nyakába kanyarított törülközőt és megadóan tűrte, hogy T. elkezdje nyírni.
Hátulról inditott és a dolgok egész jól alakultak. Mi kiváncsian álltuk körül őket, néztük mint születik meg a mű. T. odaért amikor a fül fölött és mögött kell kicsit megkurtítani a hajat, olyan félkörben mint a hold nyári éjszakákon. Megtörtént az első fogás az ollóval, hát nem igazán körív lett, ezt bizony ki kellett igazítani. Az olló újra elindult útjára, igaz kicsit körívebb lett aminek annak kellett lenni, de még elég csúnya volt, nem beszélve, hogy egyre nagyobb terület világított a füle felett meg mögött ahol elébb még haj volt. Mi már kezdtünk megdermedni, szólni se mertünk, csak némán álltunk, tudtuk a haja nem fog kinőni 3 nap alatt. T. nézegette közelről, távolabbról, ingatta a fejét, grimaszokat vágott és újabb fogást vett. A gyengébb idegzetűek eltakarták arcukat. A csendet markolni lehetett volna. Ezt érezte meg J. barátunk. A dermedt csendet. Felnézett, mert egyébként lehajtott fejjel várta, hogy csodás frizurával kelhessen fel a székből. Nem tudom mit olvasott le az arcunkról de ő is megdermedt. Síri hangon kért egy tükröt és megnézte magát. Nem emlékszem pontosan, de azt hiszem eleredtek a könnyei. Hát helyében én is sírva fakadtam volna. Itt a Husvét, locsolkodás, csajok, aztán rajtam röhög a falu apraja-nagyja. De visszaragasztani már nem lehetett, a félhold csak virított fehéren a füle mögött. Dehát még megvolt a nagy kérdés: mi legyen a másik oldallal? Hát ettől csak az lett volna röhelyesebb ha egyik oldalon fel van nyírva másikon meg nem. Nem volt mit tenni, ott is felnyírta T. barátunk.
Az egész hajvágás éngem most egy magyar filmbeli jelenetre emlékeztet. A film címe "Két félidő a pokolban" volt, és ebben munkaszolgálatosokból verbuváltak egy csapatot, hogy futbalozzanak a nácikból verbuvált német futballcsapattal.
No ebben a filmben volt egy hasonló jelenet, amikor Steiner (Garas Dezső csodálatos alakításában) mindenáron szeretett volna élve hazajutni Ukrajnából ami még csak hagyján de szeretett volna a gyerekeinek egy furulyát is hazahozni ajándékba. Hát ezért a furulyáért hazudta az egyik őrnek, hogy ő tud nyírni és majd megnyírja a tizedes urat. Hát az események kisértetiesen ugyanúgy játszódtak le csak ott foglyok nézték dermedten mit csinál ez a nem normális Steiner. Tudniillik akkor nem kellett elszámolni a munkaszolgálatosokkal, tehát Steinert le is lőhette volna a tizedes úr. De a tizedes úr pozitív hős volt, megállapította, hogy egy ukrajnai fakitermelésen nem igazán a legfontosabb dolog milyen az ember frizurája és így nem lőtte le Steiner munkaszolgálatost hanem nekiadta a furulyát.
De térjünk csak vissza a mi történetünkhöz. Igazából senki nem tett szemrehányást T-nak. Közös buli volt ez. Csak egyedül szegény J. barátunk nézegette szomorúan magát a tükörben. Végülis nem emlékszem mi lett a frizurájával meg a Húsvéttal de a szünet véget ért, visszajöttünk és az élet folyt tovább. Neki meg szép csendben kinőtt a haja.:)
